Online Angol Tanulás Beszédfejlesztő Videókkal

Az angol tanulás kapcsolódó témái

Cikksorozatok, melyek segítenek mélyebben belelátni az angol tanulás hátterébe, hogy sikeres legyen az angol tanulás otthon is.

Online angol tanulás otthon, videókkal

Angol értés- és beszédfejlesztő videók sok témában. 100% angol, 0% magyar!

Online angol tanulás otthon: legfrissebb cikkünk

A tolmács, aki nem tudott jelelni, avagy mi az 'input' és mitől lesz érthető

Ha elég idős vagy, biztosan emlékszel a kilencvenes évek esélyegyenlőségi törekvéseire. Magyarországon még sehol sem voltak a kerekesszékeseknek szánt kihúzható buszrámpák, a hivatalok bejáratához épített beton babakocsi-feljárók, Braille-írásos számítógép billentyűzetek. Nem is volt még akkor számítógép - TV viszont igen. Gyerekkorom szervez részét képezte a képernyő és akkoriban messze nem volt annyi gyerekeknek szóló tartalom, mint a ma.

Kislányként felnéztem a felnőttekre és az adásidő legnagyobb részét kitevő, nekik szóló műsorokat pedig szinte csodáltam (annak ellenére is, hogy nem sokat értettem a Híradóból, Deltából, Kabaréból). Volt viszont egy dolog, amit még nagyon érdekesnek találtam. Néhány komoly közlemény alatt feltűnt "a kézjeleket használó néni" a képernyő sarkában. Ma már tudom, hogy a régi felvételeken látható hölgy jelnyelvi tolmács volt, akinek az a feladata, hogy a siketek számára érthetővé tegye a tv-műsort.

Akarsz-e tolmács lenni?

A jelnyelvi szinkrontolmács valós időben fordítja a hallott közlést. És ez már azért valami: ez már magas szintű készség, nem igaz? Nem csak mindkét nyelvnek kell a tarsolyában lennie, hanem a fordítást is úgy kell elvégezze, hogy közben a mondandót továbbra is követi. Egy szinkrontolmács megszokta, hogy mellette folyamatosan beszélnek és neki nincs lehetősége sem odaillő szavakat keresgélni, sem a saját nyelvbotlásait korrigálni, mert ha belemenne ezekbe, elveszítené a fonalat és megakadna a valós idejű fordítás.

Bár kívülről emberfelettinek tűnik a figyelem ilyen mértékű megosztásának a menedzselése, a szinkrontolmácsok remekül boldogulnak a feladattal és általában nagyszerűen elvégzik a munkájukat. Ez már bizony profizmus és senki sem kételkedik a szinkrontolmácsok képességeiben. Hiszen minden újabb munkamegbízásuk egy-egy nyilvános megerősítése annak, hogy az adott személy rendelkezik a szükséges készségekkel: beszél 'szinkrontolmácsul'.

Jelelni vagy nem jelelni...?

A  jelnyelvi szinkrontolmácsul tudás egy nélkülözhetetlen dologgal indul: meg kell tanulni készségszinten jelelni.

Ha ez hibádzik, az egész 'tolmácsmutatvány' megbukik. Azonban a tolmács is pontosan tudja ezt és addig nem is jelentkezik a munkára, ameddig nincs 'bevethető állapotban' a jelelési készsége. Gondolom sosem vállalna nyilvános szereplést, ha nem tudná biztosan, hogy jól tud jelelni - de mi van akkor, ha mégis bevállalja? Mi van, ha azt hiszi, hogy képes a jelelésre, mivel látott már műsort, amiben jeleltek és ő azt a műsort megértette? Pont ez a helyzet az érthető inputtal.

Érthető input - hm?

Az 'érthető input' egy nyelvtanulással kapcsolatos nyelvészeti, illetve pedagógiai angol kifejezés ('comprehensible input') félig sikerült magyarítása. Az érthető input Stephen Krashen amerikai nyelvész nyelvelsajátítással kapcsolatos elméletéhez kötődik. Eszerint létezik tanulási erőlködéstől teljesen mentesített, könnyű és örömteli nyelvtanulás, és ez az élvezetes és rendkívül hatékony eljárás megfelelő nyelvi körülményeket teremtve bárkinél megismételhető. A megfelelő körülményekbe az érthető input is beletartozik.

Érthető input - vagy minek nevezzelek...

A kétezres évek elején a felnőttkori természetes nyelvelsajátítást (vagyis azt az elméletet, miszerint nem csak a gyerekek képesek tanulási erőlködés nélkül felszedni egy nyelvet) a hazai nyelvész és pedagógus szakma még szinte egységesen tagadta. Akkoriban ez egy igen mostoha terület volt, így érthető okokból témába vágó magyar szakirodalom nemigen született, nemzetközit pedig alig fordítottak le.

Legkorábbi cikkeinkben mi is az érthető input elnevezést használtuk, hiszen még nem volt hazai megfelelője, és nekünk is gondot okozott ennek a fogalomnak a magyarítása. Ma a weboldalon 'érthető angol közlésnek' szeretjük nevezni, mert ezt magyarosabbnak és pontosabbnak érezzük, mint az érthető input kifejezést. Jelen cikkben azért választottam mégis a kevésbé magyaros érthető inputot, mert talán szélesebb körben ismert: ilyen név alatt már te is találkozhattál vele nyelvtanulással foglalkozó weboldalakon.

De mit jelent az érthető input?

Inputnak nevezünk minden olyan nyelvi információt, mely a tanulóhoz azért érkezik, hogy ő azt a tanulása részeként befogadja. Amit a nyelvórán kap (amit ott neki mondanak, ahogyan hozzá beszélnek és amit neki megmutatnak vagy felolvasnak), az mind input. Amit az óra végén hazaadnak neki, hogy dolgozzon rajta (hallgatnivaló vagy olvasnivaló), az is input. Ha szabadidejében a nyelvtanulásáért hobbiból filmet néz, zenét hallgat vagy olvas valamit, az is mind input.

Az érthető input tehát a legegyszerűbben fogalmazva olyan látott, hallott vagy elolvasott nyelvi közlés, melyet a nyelvtanuló meg tud érteni.

Ha van input akkor van... még mi is?

Helyes a logikád, ha arra gondolsz, hogy az input mellett kell lennie egy másmilyen 'put'-nak is. Ami magába foglalja azokat közléseket, melyek tőled származnak. Legyen az egy kimondott vagy leírt gondolat, vagy valami olyan, melyet te közölsz, kommunikálsz. Létezik a nyelvészetben az output fogalma is.

Vajon melyik közlés a fontosabb nyelvtanuláskor? A kapott vagy az adott nyelvi közlésektől fejlődnek jobban a nyelvi készségeid?

Ez egy igazán érdekes kérdés és van rá két elmélet. Az egyik az 'output elmélet'. Nem ez a valódi neve, de az egyszerűség kedvéért nevezzük most így.

Az output elmélet lényegében az output fontosságát hangsúlyozza a nyelvtanulásban. Sok nyelvész (és még több nyelvtanár) vallja, hogy a tanuló masszív mennyiségű outputja javítja a minőségét a saját outputnak - vagyis a beszéltetés az alapja a jobb beszédnek.

Hogyan fogsz tehát bátrabban és helyesebben beszélni az output elmélet követői szerint? Úgy, hogy ha többet és egyre többet beszélsz. Találkoztál már magad is ezzel a szemlélettel? Bizonyára igen, hiszen rengetegen gondolják igaznak az output elméletet.

Ha egyre többet és többet használod az angolt, attól tényleg egyre jobb leszel, nem?

A hazai nyelviskolák többsége (a nemzetközi trendekkel egyezően) a beszédcentrikus vagy kommunikatív nyelvoktatás híveként már most is rengeteget beszélteti a nyelvtanulókat. Aki nem beszélteti annyit, az is bátorítja a tanulóit, hogy keressenek tanórán kívüli lehetőségeket, ahol gyakorolhatják a nyelvhasználatot. Úgy tűnik tehát, hogy mindenkit beszéltetnek, de ettől csak kevesen beszélnek jobban. Lehet, hogy a külső beszédkényszer hatására egyesek valahogy túljutnak a megszólalási gáton, de például a nyelvhelyességük nekik sem fejlődik látványosan, és a nyelvtanulók túlnyomó többsége továbbra sem tud angolosan beszélni (angolul gondolkodni).

Felesleges beszélnie a tanulónak? Eredménytelen eljárás a beszéltetés?

Nos, sarkosan fogalmazva: igen. Ha beszélsz vagy írsz, akkor az outputod azon a nyelvi szinten operál, ahol vagy.

Hiába írod sorra az angol fogalmazásokat. Hiába beszéled végig angolul az egész nyelvórát. Hiába ragadsz meg minden alkalmat angol kifejezések kimondására: az angol nyelvet használva nem tudsz magasabbra lépni. Éppen ebből kifolyólag a beszéded minősége egyáltalán nem tud ettől fejlődni. Bármennyit is gyakorolsz a nyelvet leírva vagy beszélve, ez az output nem tud téged a nyelvet magabiztosan és jól használó angolossá tenni. De miért nem tesz magabiztossá az 'output'?

Emlékszel Münchausen báró esetére a mocsárral?

Bár a történetben sikerült neki a manőver, a valóságban sosem tudta volna magát a saját hajánál fogva kisegíteni a lápból. Azért nem, mert fizikálisan nem lehetséges magasabbra húzni magát annál, ahol van. Ahhoz, hogy egy ilyen szorult helyzetből ki tudjon jutni, neki segítséget kell kapnia valaki olyantól, aki nem ott van, ahol ő van: valakitől, aki szilárdabb talajon áll, mint ő.

Az angollal ugyanígy van. Nem tudsz többet beszélve jobbá válni, hiszen akármennyit is beszélsz, az még mindig a te outputod: a saját nyelvi szinted, ahol már most is vagy. Több beszédgyakorlással nem leszel jobb, csak rutinosabb abban, amit eddig is el tudtál mondani.

Ha viszont nem vagy elégedett azzal a szinttel, ahol angolból vagy (ha úgy érzed, sokat hibázol és nem tudod jól használni a megtanult nyelvtani szerkezeteket), akkor a rutinosság nem az a dolog, amit el szeretnél érni. Hiszen ki akarna egy nem elég jó nyelvi szintre beragadni? Ki akarna rutinos hibázóvá válni?

Hogyan lehet akkor nyelvi fejlődést elérni? Ha a beszéltetés fokozásától nem lesz jobb a nyelvhasználat, akkor mitől lesz?

Stephen Krashen kortárs amerikai nyelvész az input fontosságára hívja fel a figyelmet. Elmélete, az input-elmélet, nem kevesebbet állít, mint hogy egy nyelv elsajátításához elsősorban és leginkább elegendő mennyiségű érthető nyelvi közlésre (értett inputra) van szüksége a nyelvtanulónak - mindezt viszonylag stresszmentes közegben. Krashen szerint, ha ezt a tanuló megkapja, akkor elméje a nyelvet rendkívül hatékonyan fel tudja szedni. Ez a használható nyelvtudás megszerzésének a receptje.

Az értés vajon mennyire fontos a folyamatban?

Krashen a saját elméletét később 'értés-elméletre' keresztelte át. Ezzel ki akarta hangsúlyozni, hogy a nyelvtanulásban az értés rendkívül fontos szerepet játszik. Így ír: "Nyelvet egyetlen módon sajátíthatunk el: úgy, hogyha értjük, amit az emberek nekünk mondanak, és hogyha megértjük, amit olvasunk." Az értés tehát nagyon fontos és az angol nyelv elsajátításához sok olyan angol közlésre van szükség, melyet a tanuló megért.

De mitől lesz egy angol közlés érthető?

Ma már kevesen vitatják az angol nyelv fontosságát a nyelvtanfolyamon. Mindenki tudja, hogy ha angolul tanulunk, akkor az input az angol nyelv kell, hogy legyen. És ez látszólag így is van: hiszen nyelvórán angol párbeszédeket olvasunk, angol nevű igeidőkről tanulunk, angol szövegeket fordítunk. Angol nyelvkönyvből angol szavakat, kifejezéseket memorizálunk és angol nyelven beszélünk a beszédgyakorlatok közben. Azonban bármennyi sok angol veszi is körül a tanulót, nem ez a lényeges. Az a lényeges, hogy az értést milyen nyelvhez kapcsolja a fejében.

És milyen nyelvhez kapcsolódik az értés a tanuló fejében?

Amikor egy nyelvtanfolyamon, oktatóvideón vagy az otthoni tanulásban az értés segítésére a magyar nyelv jelen van, akkor kétnyelvű inputról beszélünk. Az elme ugyanis nem képes külön katalogizálni az egyidőben kapott tartalmakat. Az oktató által megteremtett nyelvi környezet, vagyis a tanulás kontextusa szétválaszthatatlanul egybefésüli az egyszerre jelenlévő nyelvi közléseket (vagyis az inputot).

Így, ha a számottevő angol közlés mellett bármennyi magyar közlés is elhangzik, akkor ez a kétnyelvű input kerül eltárolásra a tanuló elméjében. Még ha magyar nem is hangzik el, de a tanulónak papíron magyarról angolra, illetve angolról magyarra fordítással kell operálnia, akkor is kétnyelvű inputról beszélünk. A kétnyelvű input viszont nem hatékony a nyelvtanulásban, ugyanis az angolul gondolkodás elérését rendkívüli módon akadályozza. 

Mi a baj a kétnyelvű inputtal?

Az, hogy értetlenné teszi az angol közléseket.

Ha egy tanuló mindig megkapja a hozzá intézett angol közlések magyar megfelelőjét, akkor nem tud hozzászokni a magyar nélküli, tisztán angol beszéd megértéséhez. Ha a magyar nyelv része egy tanuló tanulásának, akkor ő nem tud tisztán angol közlésekben gondolkozni, amikor a gondolatait kellene kifejeznie angolul. A kétnyelvű input tehát nem tesz jót a nyelvtanulásnak.

A jelnyelv miben olyan, mint az érthető input?

Emlékszel még a cikk elején említett szinkrontolmácsra, aki azt hitte, tud jelelni, mert érteni vélte a tévében látott másik tolmács jelbeszédét? Tulajdonképpen ő sem magát a jelelést értette (hiszen nem tudott jelelni) - hanem az anyanyelvét, amelyet a szinkrontolmács jelnyelvre átfordított. Amikor fordítják neked (vagy fordítod magadnak) az angolt, akkor valójában te sem az angolt érted meg. Csak úgy véled, hogy az angolt érted hiszen a közlés a fordítás miatt értetté válik a számodra.

Nagyon fontos megfogni a különbséget a vélt nyelvi értés és a valódi nyelvi értés között. Angol tanulásod közben tudnod kell, hogy pontosan mit értettél meg akkor, amikor úgy érezted, megértettél egy angol közlést. Amikor Krashen az érthető inputról írt, nem az anyanyelv segítségével megszerzett értésre gondolt. Kétnyelvű inputtal ugyanis nem lehet elsajátítani egy nyelvet, csakis egynyelvűvel.

Kétnyelvű input kontra egynyelvű input - az itt a kérdés?

Azt hiszem, ez nem is kérdés. Hiszen egynyelvű input esetén minden működik, ami a kétnyelvűnél nem tudott megvalósulni. Egynyelvű érthető inputot kapva a tanuló hozzászokik az angol beszéd megértéséhez. Elméje hamar rááll az angolra és idővel megtelik vele. Előbbiek következményeként pedig észrevétlenül megtanul angolul gondolkodni és magabiztosan, kimagaslóan jó nyelvhelyességgel beszélni.

Minden nyelvtanuló ezt szeretné elérni és az értés-elméletre alapozott módon, egynyelvű értett angol közlések sokaságát adva a tanulónak, mindez megvalósítható.

A sikeres nyelvtanulás egyetlen szóban: nyelvelsajátítás

Mit jelent ez PONTOSAN? Az alábbi cikk egyben credo-nk is, azaz oktatási filozófiánk magja.  

Mit gondolunk a nyelvtanulásról?

A küszködés nélküli, hatékony és könnyed nyelvtanulást 3 kifejezéssel írhatjuk le a legjobban. Ezek: a nyelvelsajátítás, a tartály-analógia és az értés-, vagy input-elmélet.

Mi a nyelvelsajátítás?

Természetes nyelvtanulásnak is nevezhetjük. Ebben a folyamatban a tanuló számára ideális nyelvi környezetet teremtenek, ahol annyit találkozik az új nyelvvel, hogy az önkéntelenül is megragad elméjében. Bár ébren és a tudatánál van, mégis akaratlanul (ösztönösen) szedi fel a nyelvet, anélkül, hogy akár csak egyetlen nyelvtani szabályt is megmutattak volna neki. Stephen Krashen, nemzetközileg elismert amerikai nyelvész a jelenséget azzal magyarázza, hogy mindegyikünk úgy született, hogy agyunk könnyen sajátít el nyelveket. Amennyiben egy nyelvtanulónak ideális nyelvi környezetet teremtenek, meg fog történni a nyelvelsajátítás.

Nyelvelsajátítás - miért nem tapasztaltad eddig?

Ennek az az oka, hogy a hazai nyelvoktató közösség alapvetően nem hisz a felnőttkori nyelvelsajátításban. A nyelvtanárok többsége sajnos úgy véli, hogy csak a gyerekek tudnak így nyelvet tanulni. Mivel nekik plasztikusabb az agyuk és máshogyan működik, ezért képesek máshogyan (elsajátítva) nyelvet tanulni.

A felnőttkori nyelvelsajátítás tagadása egyébként világviszonylatú jelenség. Krashen a nyolcvanas évek óta kutat a témában, elméletét már akkor felépítette, munkásságát mégis csak az elmúlt években kezdte komolyan venni a szakma. Az krasheni elvek társadalmi elfogadottságától és a széles körű, gyakorlati alkalmazástól pedig még igen messze vagyunk. (Honlapunkkal többek között ennek az oktatói hozzáállás-változásnak szeretnénk a katalizátorai lenni).

Mi kell az elsajátításhoz?

Nyelvelsajátításhoz az szükséges, hogy a nyelvtanuló számára érdekes nyelvi közlések sokaságát intézzék hozzá. Azaz, eleget beszéljenek hozzá, mégpedig olyan módon, hogy ő azt megértse. Amikor a tanuló a hallott beszédet képes referencia-nyelv bevonása nélkül megérteni (amikor tehát sem az anyanyelvét, sem egy korábban elsajátított másik idegen nyelvet nem hív segítségül a nyelvi értés eléréséhez), akkor a nyelvtanulási folyamat során elsajátítás fog történni. Bár ezt a szót (az elsajátítást) a magyar nyelvben a nyelvtanulás rokonszavaként is használják, itt most a két elnevezéssel (tanulás, illetve nyevlelsajátítás) két, egymástól nyelvészeti szempontból jól elkülönülő folyamatra utalunk vele.

Tudatos tanulás vagy akaratlan nyelvelsajátítás?

Stephen Krashen vezette be a két fogalom ilyen megkülönböztetését, amivel egy rendkívül figyelemre méltó, a maga nemében radikális véleményt fogalmazott meg. Ez így hangzik: meg kell különböztessünk akaratlagos (tudatos) tanulást és akaratlan (nem tudatos) nyelvelsajátítást - és csak az egyik vezet a nyelvi készségek valódi felépüléséhez. Krashen szerint a tudatos tanulás a nyelvi készségfejlődéshez nagyon keveset tesz hozzá, a készségek fejlődése mindig akaratlan nyelvelsajátítás eredménye.

Krashen úgy véli, hogy a kifejezések memorizálása, az igeidőknek és a nyelv szabályainak tanulmányozása, valamint a nyelvi hibák folytonos helyesbítése egyáltalán nem hatékony, így nem is hozhat valódi eredményeket a nyelvtanulásban. Valódi eredmények eléréséhez az elsajátítást, mint nyelvtanulási eljárást kell megcélozni.

Milyen 'érzés' a nyelvelsajátítás?

Nem érzel semmit, legtöbbször még azt sem, hogy előrébb léptél volna. A nyelvi készségek ugyanis a nyelvtanulóban lekövethetetlen módon (listázhatatlanul), az elme természetes (de számunkra mindig lenyűgöző) tevékenységeként, észrevétlenül épülnek fel. Ez kezdetben egy kicsit zavaró lehet, hiszen a tudatos tanuláshoz szokott tanuló korábban minden nyelvtanulással kapcsolatos tevékenységét nyomon tudta követni.

A megtanult szavak, az átvett igeidők és a végiggyakorolt feladatok ugyanis pontosan számszerűsíthetők és ezzel mindig megadják a fejlődés illúzióját. Nos, elsajátításnál ez az illúzió teljes mértékben hiányzik: magát a fejlődést közvetlenül nem tudod tetten érni. De bizonyos idő elteltével azért egészen nyilvánvaló módon megmutatkozik az elsajátítás áldásos hatása.

Mennyire nehéz a nyelvelsajátítás?

Nyelvelsajátításnál a nyelvtanár munkája nehéz, akinek a nyelvi környezetet meg kell teremtenie tanulója számára. A tanulónak a megtanulandó nyelven kell érdekes nyelvi közléseket kapnia (elsősorban nézve/hallgatva). Mindezt úgy, hogy egyikük sem használhat referencia-nyelvet az értés közvetítőjeként: a tanárnak az új nyelven kell valahogyan érthetővé tennie közlendőjét. Ez persze nem lehetetlen, különösen ma.

Az online nyelvtanulásban az elsajátítás rendkívül sikeresen működik, hiszen itt lehet rengeteg képpel, a videókon személyesen megjelenve az emberi mimikát és a gesztusok sokaságát segítségül hívva sikeresen fel lehet építeni az értést. Ezáltal a tanulónak nagyon könnyű dolga lesz, hiszen a nyelvtanulásából az összes nemszeretem-tevékenység kimarad: nem kell mondatokat, kifejezéseket memorizálni, nem kell nyelvtani szabályokat megtanulni, még írni sem feltétlenül kell. A tanuló egyetlen dolga az aktív figyelem a tanórán vagy a videók nézése közben. Ennyi. A többit a tanuló elméje elvégzi.

Meg kell szenvedni a nyelvelsajátításért?

Egyáltalán nem - és a hatékonysága mellett éppen ez a rendkívüli benne. A nyelvelsajátításra épülő tanfolyamok jótékonyak 'mentálhigiénés' hatásuk miatt is. Mi Magyarországon sajnos megszoktuk, hogy bármilyen tanulásról legyen szó, az a legtöbbször fáradságos munka, küszködés és nyűg: küzdelem a kedvünkkel, az időbeosztással, a kudarcokkal, a felőrlő és lassú tanulási folyamattal - végül is önmagunkkal. Mindezt csakis azért vagyunk hajlandóak bevállalni, mert szükségünk van arra a tudásra (vagy készségre), amit a tanulás végigszenvedése végére ígérnek nekünk. Az akaratlan nyelvelsajátítás azonban nem ilyen.

Akkor milyen a nyelvelsajátítás?

Ez a nyelvtanulási eljárás élvezeti értékében is eltér a tudatos tanulástól. A tudatos tanulásnál a magyar nyelvű tanári magyarázatok jól esnek a felnőtt intellektusnak, a haladás mérhetősége (a fejlődés illúziója) pedig ad némi sikerélményt és örömet. Ezeket azonban össze sem lehet hasonlítani a nyelvelsajátítás közben tapasztalható hosszan tartó és intenzív örömérzéssel, amit nem más, mint az angolul értés komoly intellektuális lelkesedést kiváltó hatása okoz.

Mi ezt képszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy nyelvelsajátítás közben a tanuló elméjében "a neuronok szinte táncra perdülnek" és ez nem a magyar nyelv miatt van, hanem az angol miatt, amit a tanuló közvetlenül meg tudott érteni. A nyelvelsajátítás tehát egy tanuló számára rendkívül egyszerű és élvezetes módja a nyelvtanulásnak.

De vajon mennyire lenne hatékony nálad?

Egyáltalán hogyan mérhető a nyelvelsajátítás? Nem a fordítási képesség csiszolódása vagy a nyelvtani szabályok ismerete, hanem a könnyed és magabiztos nyelvhasználat jelzi, hogy a beszédértésed és a beszéded dinamikusan fejlődik (vagyis elsajátítás történik). Kezdő nyelvtanulóként az értésed mutatja, hogy milyen mértékben valósult meg az elsajátítás. Elsajátításkor az értésed mindig előrébb jár, mint a beszédkészséged, tehát teljesen normális jelenség, ha jóval többet értesz meg angolból, mint amit képes vagy elmondani.

Hogyha fordítási kényszer és erős koncentrálás nélkül, könnyedén képes vagy a saját szinteden megérteni a hallott angol beszédet (ez kezdetben lehet, hogy csak pár kihallott, ismerős angol szó vagy az egyszerű közlések szintje), akkor ott már elsajátított nyelvi készségről beszélhetünk.

És mi a mérce, ha már nem vagy teljesen kezdő?

Amikor már egy ideje elsajátítással tanulsz nyelvet, akkor az angol beszéd megértése és a beszédbátorságod lesz jó fokmérő. Vagyis, hogy éles helyzetben megérted a beszélgetőtársad nyelvi közléseit és a saját szinteden képes vagy a tartalomra koncentrálva, félelem nélkül, magabiztosan kifejezni a gondolataidat.

Más szavakkal: ha meg kell szólalnod angolul, akkor nem a szavak jelentésén és a mondatszerkesztésen gondolkozol, hanem a mondanivalón, amit el szeretnél mondani. Erre mondják, hogy már angolul gondolkozol. A legtöbb nyelvtanuló egy ponton erősen elkezd vágyni arra, hogy elérje ezt a szintet, a tudatos tanulás azonban nem tud idáig elvinni.

Mi az a Tartály-analógia?

A nyelvtanulás Tartály-analógiáját Lados Olivér, nyelvtanár dolgozta ki 2014-ben. Ez az analógia segít megérteni, hogy miként lehet rövid idő alatt használható szókincsed és hogyan leszel képes nyelvtanulási küszködés nélkül, magabiztosan beszélni angolul. A Tartály-analógia így szól: képzelj el egy nagy víztároló tartályt, amelyből szeretnénk vizet kinyerni. De nincs merítőeszközünk, s a víztároló túl magas és nehéz, így megdönteni sem tudjuk.

Hogyan nyerünk vizet belőle? Válasz egyszerű: megvárjuk, amíg megtelik vízzel és túlcsordul a tartályból. Az analógia szerint, ha megtöltöd elmédet angollal, akkor az angol ki fog csordulni belőled és képes leszel erőlködés nélkül helyesen és folyékonyan beszélni.

Hogyan fogod jól megérteni az angol beszédet?

A Tartály-analógia a beszédértés kialakulását is megmagyarázza. A beszédértés a hallott beszéd minőségétől függ, a nyelvelsajátítás ugyanis a hallással indul. Ha a tartályba rossz minőségű nyelvi közlés van betöltve, vagyis ha a kezdő nyelvtanuló rendszeresen lelassított, magyarba ágyazott, természetellenesen szétdarabolt angol beszédet hall, illetve, ha magára hagyják, hogy olvasson és ejtsen ki számára ismeretlen angol kifejezéseket, szövegeket, akkor egy kiejtés szempontjából természetellenes angolhoz szokik hozzá. Így őt nem fogják megérteni a hétköznapi kommunikációs helyzetekben és a mindennapokban használt anyanyelvi angol beszéd is érthetetlen marad a számára. Ebben az esetben is történik elsajátítás - csak sajnos a tartályba töltött magyaros beszéd elsajátítása. Ez fog kijönni a tanulóból saját beszéd formájában, így viszont amit elsajátított, az éles kommunikációs helyzetben használhatatlan lesz számára.

Hogyan fogsz tudni helyesen kommunikálni angolul?

A Tartály-analógia a nyelvhelyesség kérdésében is irányt mutat. Helyes beszéd és helyes írás nem a rengeteg hibázáson keresztül alakul ki. Ha a tanuló tartályát a kezdetektől helyes nyelvi közlésekkel töltik meg, akkor a nyelvhelyesség - sulykolás és szabálytanulás nélkül - természetes módon kialakul. Ami bemegy, az fog kicsordulni és ez attól függetlenül igaz, hogy mi megy be. De azért fontos lenne, hogy helyes és angolos angollal legyen körülvéve a tanuló, hogy a nyelvhelyességgel se kelljen küszködnie.

Mennyi menjen a tartályba?

Lados Olivér analógiája a mennyiség szemléltetésére is alkalmas. A tartály nem pohár. Nem kancsó. És még csak nem is kád. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy jelentős mennyiségű, a tanuló számára megértett nyelvi közlésre (CI, vagyis comprehensible input) van szükség ahhoz, hogy a nyelvi készségek benne biztonsággal felépüljenek. A kérdés persze rögtön adódik, hogy mégis mennyi lehet az annyi.

Minden ember agya egy kicsit másképp van huzalozva, ezenkívül másféle élettapasztalatokkal és másféle nyelvi tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek mind befolyásolják az elsajátítás ütemét. És ez az oka annak, hogy pontosan senki sem képes meghatározni, hogy például neked, mint nyelvtanulónak hány darab kimondott angol mondat meghallgatására van szükséged ahhoz, hogy a folyékony beszéd kialakuljon. De ez nem is igazán fontos.

Sok kicsi sokra megy?

A tartály egy rendkívül nagy térfogatú víztároló: a méretéhez viszonyítva egy-egy csepp alig érzékelhetően tesz hozzá az egészhez, azonban itt is igaz, hogy a sok kicsi, sokra megy. Ezt a "sok kicsit" viszont nem mérjük, nem számoljuk - igazából nem is tudjuk, hogy pontosan mennyi megy be, hiszen a tartály nem átlátszó. Természetesen egy fizikai képlettel ki lehetne számolni a tartály térfogatát, de ennek az információnak itt nem vennénk semmi hasznát. Teljesen mindegy ugyanis, hogy pontosan mennyi kell: a lényeg, hogy maga a betöltés, mint cselekvés megvalósuljon.

Milliónyi csepp, számolatlanul?

Még ha pontosan tudnám is, hogy mondjuk 2.750.000 darab különálló cseppre van szükségem, hogy a túlcsordulást elérjem - azokat a cseppeket valakinek akkor is be kell juttatnia, és nyelvtanulóként ez a lényeges. Elég megbízni a nyelvelsajátítás működőképességében: elég megérteni és "tudni", hogy amennyiben elegendő víz jut a tartályba, az egyszer majd úgyis megtölti a tartályt, amely aztán túl fog csordulni és akkor a megszólalás elkerülhetetlen lesz.

A koncepció tehát az, hogy rengeteg érdekes, érthető angol közlést kapjon a tanuló. Számolatlanul. És ebből a rengetegből egyszer csak mindenkinél felépül a nyelvi készség - még azoknál is, akik ezt magukról sosem hitték volna el. Amikor pedig a nyelvi készség felépült, meg is fog mutatkozni. De az egyes mondatok nem fontosak, nem számítanak.

Mennyi idő alatt tölthető meg a tartály?

Az egyes mondatok tehát nem lényegesek, a mennyiség és az idő viszont annál inkább. Mindnyájan szeretnénk hatékonyak lenni, ezért nagyon fontos kérdés, hogy a tartály hozzávetőlegesen mennyi idő alatt telik meg. A mennyiségről már tudjuk, hogy sok-sok nézett-hallott angol fogja a tartályt túlcsordulttá tenni. De vajon az pontosan mennyi időt fog igényelni?

Ráfordítandó idő tekintetében két támpontot lenne érdemes figyelembe venni. Az egyik: az elsajátítással kapcsolatos szakmai nyelvészeti ajánlások. A másik: a nyelvelsajátítás működéséről szerzett személyes nyelvoktatói tapasztalatunk, melyet az elmúlt 14 év kihívásai érleltek meg.

Miért nincsenek szakmai ajánlások tömegei?

Sajnos az első támpont nem létezik, ennek pedig a következő a magyarázata. Bár szinte minden magyar nyelvtanár tanul az egyetemen Stephen Krashenről és a nyelvelsajátításról, elsöprő többségük nyíltan tagadja a felnőttkori elsajátítás létezését és túlhaladottnak értékeli ennek a rendkívüli nyelvésznek a munkásságát. Mivel világviszonylatban is jellemző ez az oktatói hozzáállás, a nyelvészek lehetőségei rendkívül korlátozottak a felnőttkori nyelvelsajátítás vizsgálatára (ha alig akad, aki ezen elvek mentén tanítson, nincs mit vizsgálni).

Poliglottok az új kísérleti nyulak?

Az elmúlt években népszerűvé vált poliglottá (sok nyelven beszélővé) válni és ezért itthon és világszerte jelentősen megnövekedett azok száma, akik nyelvtanár segítsége nélkül vágnak bele a nyelvtanulásba. Közülük egyre többen találnak rá Krashen nyelvelsajátítással kapcsolatos elméletére (és a nyelvész komoly méltatásokat kap tőlük), így új terep mutatkozik vizsgálatok lefolytatására: bár, ez a terep nem a legideálisabb. A poliglottok ugyanis nyelvtanulás szempontjából egyedi esetek, mivel mindegyikük kicsit máshogyan tanul, de a legtöbbjük az akaratlan nyelvelsajátítás mellett a tudatos tanuláshoz köthető technikákat (nyelvtani tisztázás, szókincs-memorizálást) is alkalmaz.

Akkor egyedül a saját tapasztalatunkat tudjuk felmutatni?

Nem egészen. Természetesen oktatói tapasztalataink számunkra első kézből szerzett referencia arra, hogy az elsajátítás minden korosztálynál (nemcsak a gyerekeknél) működik, mégsem ennyi az összes, amit fel tudunk mutatni. Van ugyanis az országban egy tucat ember, aki szintén tudja azt, amit mi tudunk. Ez a láthatatlan tanári közösség mind hisz az elsajátításban és a maga területén kompromisszumok nélkül alkalmazza is az érdekes, érthető angol közlések használatával történő, referencia nyelv nélküli tanítást (100% angol, 0% magyar), vagyis a mi nyelvoktatási filozófiánkat. 

Mi köti össze ezeket a nyelvtanárokat?

Nem, nem mi magunk vagyunk azok, hanem egy egykori tanárképző központot működtető, széles olvasottsággal rendelkező, tőlünk jóval idősebb, sokat tapasztalt nyelvoktató: személyes mentorunk, Simonfalvi László (Leslie). Nála láttuk először, hogy hogyan működik a gyakorlatban a nyelvelsajátítás (kezdetben még a nevét sem tudtuk az elvnek, mivel ő nem nevezte módszernek a saját oktatási rendszerét, de azt láttuk, hogy működik). Nála képződtünk és tőle hallottunk Stephen Krashenről is.

Akkor többen is vagytok az országban, akiknél lehet nyelvelsajátítással nyelvet tanulni?

Igen és nem. A Leslie-nél képződött (és a tőle átvett oktatási filozófiát valóban követő) "egy tucat nyelvtanár" közül a legtöbben állami oktatási intézményben tanítanak. Mások helyi nyelviskolában vagy magánban oktatnak nyelvet, többen is a fenti az elveket alkalmazva. Jelenleg ebből a csapatból azonban mi vagyunk, akik Stephen Krashen és Simonfalvi László nyelvtanítási elveit az online tanulásra maradéktalanul alkalmazzuk.

... és ez kipróbálható?

Persze. Rengeteg ingyenes videó van fenn a weboldalunkon, amely pontosan azt célt szolgálja, hogy a nyelv tapasztalása által eloszlassuk a kételyeidet a felnőtt nyelvelsajátítás működőképességével kapcsolatban. Bár elkötelezettek vagyunk, valószínűleg nem lesz könnyű dolgunk, hisz Magyarországon szinte mindenkiben élnek a nyelvtanulásról szóló belénk rögzült általános vélekedések.

  • Hogy nyelvet csak nagy szorgalommal, motiváltan, és kitartóan lehet tanulni.
  • Hogy a sikerhez kell egy kis nyelvérzék is.
  • Hogy a küszködés, az unalom, és az örömtelenség része a nyelvtanulásnak.
  • Hogy diszlexiásan, diszgráfiásan, hiperaktívan nem tudsz nyelvet tanulni.
  • Hogy szókincset csak memorizálva lehet tanulni.
  • Hogy senki sem tud megtanulni egy nyelvet anélkül, hogy magyarul ne magyaráznák el neki az igeidőket, meg egyéb szabályokat.

Úgy hiszük, tisztában vagyunk a feladat nagyságával, mégsem tágítunk. Igen, Stephen Krashennel együtt mi is makacsul hisszük, hogy mindenki képes nyelvsajátításra, hogy arra születtünk, hogy nyelveket sajátítsunk el (a többes szám tudatos választás).

Természetesen nem szeretnénk semmi olyanra rábeszélni, amire nem vagy egy egy kicsit is nyitott. De ha már eleged van a sokféle cafrangos címkével ellátott hagyományos szótanulós, nyelvtanozós tudatos tanulásból, ha nem érzed elég hatékonynak, amit eddig csináltál, akkor engedd meg, hogy szelíden megkínáljunk valami egészen mással. Szándékolt célunk beletenni egy kis angolt a füledbe, és megmutatni, hogy te is képes vagy megérteni az angolt.

Tudjuk, hogy működik, amit csinálunk, de nagy vágyunk ahhoz az örömhöz juttatni téged, amelyet akkor érzel, ha belekóstolsz a nyelvelsajátításba és a saját elmédben tapasztalod meg a"neuronok táncát"...

Hogyan működik egy nyelv elsajátítása az értés-elmélet alapján?

1. ÉRTÉS, AMI NÉLKÜL NINCS ELSAJÁTÍTÁS.

Az értés- (vagy input)-elmélet szerint az értés az alapja a nyelv-elsajátításnak. Az elmélet kidolgozója, a még ma is élő amerikai nyelvész, Stephen Krashen, azt állítja: ahhoz, hogy nyelvi készségeid megfelelően fejlődni tudjanak, neked értened kell, amit neked mondanak. Más szavakkal: ahhoz, hogy gyorsan elsajátíthass egy nyelvet, neked angol beszéd formájában olyan nyelvi közléseket (comprehensible input) kell kapnod, melyeket megértesz.

2. EGYNYELVŰSÉG, AMI NÉLKÜL NINCS KONTEXTUSBAN ÉRTÉS.

Jelentős mennyiségű, jó minőségű hallott és megértett beszéd téged rövid idő alatt magabiztos beszélővé tesz. Magától. Küszködés, fáradságos szótanulás és a nyelv elemezgetése nélkül. Az elsajátítás azonban csak egynyelvű környezetben (referencia-nyelv bevonása nélkül) valósulhat meg. Elsajátításról csak akkor beszélhetünk, ha a nyelvtanulás teljes egészében azon a nyelven zajlik, amelyen meg szeretnél tanulni: akkor, hogyha az értésed egyedüli alapja a hallott angol nyelv - nem a magyar vagy bármely, az értés 'segítésére' bevetett másik nyelv.

3. NINCS TÖBB LEFAGYÁS, DE VANNAK KIALAKULT NYELVI REFLEXEK.

A beszédfélénkség tanult jellegű. A megszólalási bátortalanság és a nyelvi blokk nem irracionális félelmeken alapul. A nyelvhez való analitikus hozzáállás, amely folytonos helyesbítéssel párosul, szoktatja hozzá a tanulót a folyamatos önellenőrzéshez, melyben a hibákat észreveszi magán, és magától a hibázástól kezd el félni. Ez önkéntelen és befolyásolhatatlan dolog, a tanuló nem tudja irányítani. Hiába akar beszédhelyzetben nem-szorongani, hiába próbálja legyőzni a félelmét, a mentális önsegítő technikák ebben az esetben is kudarcot vallanak.

Hatásos és fájdalommentes megoldás a tartály csordultig töltése színtiszta angollal. Így mire a tanuló tartálya 'csurig' megtelik, a számlálhatatlan alkalommal megértett beszéd sok-sok lelkesítő tapasztalatával lesz felvértezve, melyek felül fogják írni korábbi félelmeit és magabiztos angolossá teszik őt.

4. NINCS NYELVTANOZÁS, DE VAN GYORSAN ÉPÜLŐ NYELVHELYESSÉG.

Kezdő szinteken a nyelvtani fogalmakkal való foglalkozás akadályokat gördít a nyelvelsajátítás elé. A nyelvi mondanivalót az a szándék tudja értetté tenni a tanuló számára, amely a megértésre fókuszál. A nyelv analitikus megközelítése rossz irányba tereli a nyelvtanulást: az anyanyelv és az új nyelv különbözőségeinek tételes kihangsúlyozása (vagyis a nyelvtani elemzés) ellehetetleníti a nyelv könnyed befogadását.

Ha a tanuló angolul tanulja az angolt, akkor kezdő szinten biztosan nem fog analizálással találkozni, hiszen ezeket a fogalmak nagyon nehéz (és hozzáteszem felesleges) lenne angolul megértetni. A kezdő nyelvtanulónak csak angolra, egyedül angolra, színtiszta angolra van csak szüksége. Számára referencia-nyelv bevonása nélkül (vagyis angolul) érthető angol beszéd formájában.

5. NINCS FORDÍTÁS, DE MÉGIS VAN ÉRTÉS.

A nyelvtanulás szempontjából nem előnyös a szerződtetett fordító. Tudod, amikor egy tanuló (vagy egy nyelvtanár) mindenáron ragaszkodik az anyanyelvi megfelelő (a fordítás) kimondásához. A nyelv struktúrájának megismertetése helyett magát a nyelvet kell megtapasztaltatni. A nyelvi közlések kifejezésekre bontása és anyanyelvi jelentés megadása automatikusan beindítja a szerződtetett fordítót a fejedben, amelytől később aztán nagyon nehezen tudsz majd megszabadulni.

Kosár

Rólunk

Olivér és Eszter vagyunk. Ketten együtt ehhez értünk: nyelvoktatás, illusztráció, cikkírás, videózás, fotózás. Minden megszerzett készségünket és tapasztalatunkat bevetjük, hogy te sikeres nyelvtanuló legyél.

Több, mint 27000 élő angol órányi tapasztalattal a hátunk mögött készítjük videós tananyagainkat. Tapasztalatunk és tanulóink visszajelzései alapján is kijelenthetjük, hogy angol videós tananyagaink valóban képesek megszüntetni a nyelvtanulók legnagyobb ellenségét, a nyelvi blokkot.

Online videós anyagainkban a ‘100% angol, 0% magyar’ elvet követjük. Meggyőződésünk, hogy neked nem több és több memorizált szóra és megismert szabályra van szükséged ahhoz, hogy beszéld az angolt, hanem épp ellenkezőleg – ahogy Stephen Krashen nyelvész is megfogalmazta -, csupán rád szabott angol nyelvi környezetre, amelyben az angol nyelvet spontán elsajátíthatod.

Mi ezt az egynyelvű angol környezetet teremtjük meg videóinkkal és tananyagainkkal.

REGISZTRÁLJ, ha szeretnéd az oldalt a maga teljességében élvezni: plusz videók, leiratok, email sorozatok stb.