Online Angol Tanulás Beszédfejlesztő Videókkal

Az elmúlt évtizedekben az angoloktatás szó szerint a feje tetejére lett állítva. Teljesen másképp zajlik, mint kellene és hát így nem is nagyon tud hatékony lenni. Ennek pedig sajnos a legtöbbször a tanuló issza meg a levét. Merthogy ő az, akinek ebben a feje tetejére állított rendszerben, minden nehezítő körülmény ellenére muszáj megtanulnia angolul.

És ő az, aki ebben a feje tetejére állított rendszerben (sokszor jelentősebb eredmények nélkül) szenved évekig a nyelvtanulással.

Ezt a messze nem ideális helyzetet vajon nem vizsgálja senki?

Dehogynem. Változatos csoportok teszik: szakértők és laikusok, nyelvtanárok, poliglotok, sikeres nyelvtanulók, híres emberek. Mind megneveznek valamilyen problémát és arra egy megoldásuk is van. Ma ugyanis hazánkban általános dolog a nyelvtanuló tanulásának a hibáit, hiányosságait elemezni. És ilyenkor mindig elhangoznak a jó tanácsok.

A jó tanácsok, melyek mindig jól jönnek... vagy nem mindig. De mik is ezek?

Például, hogy ha a tanulónak nem elég jó a beszéde, azt javasolják neki, hogy gyakoroljon (vagyis beszéljen) többet. Ha fél megszólalni angolul, akkor lépjen ki végre a komfortzónájából és merjen megszólalni. Minél keservesebb a folyamat, annál inkább hangsúlyozzák, hogy a tanulással kapcsolatos pozitív hozzáállás és a motiváció elengedhetetlen.

Ha nincs ideje (és kedve sem) naponta leülni angolozni, akkor megmondják neki, hogy a tanulásra bizony rá kell szánni nem kevés időt is (türelem!). Ha túl sok a kudarca és emiatt folyton feladja, majd újrakezdi, akkor arra emlékeztetik a tanácsadók, hogy nyelvet tanulni ugye nem lehet nagy szorgalom nélkül.

Nem a legjobbak körülmények, de ez azért még elviselhető lenne. Hisz az ember tud valameddig szenvedni, ha tudja, hogy van értelme és egyszer vége lesz.

Vajon igaz ez a nyelvtanulásra is?

Igaz, csakhogy itt pont nem ez a felállás. A tanuló számára az esetek túlnyomó részében bizonytalan a végkimenetel, így adott pillanatban nem látja előre, hogy lesz-e egyáltalán bármi értelme nyelvtanulási szenvedésének. Ha biztosan tudná, hogy meg fog tudni tanulni, az hajthatná előre, de erről szó sincs. Nem tudja, hogy el fogja-e érni a célját, pont azért, mert akkora küszködéssel jár.

A bizonytalan (és talán értelmetlen) szenvedés nagyon gyorsan felőrli a tanuló erőforrásait. Szó sincs már nemes küzdelemről, csak menekülési útvonal kereséséről. Ez jól látszik az olyan esetekben, amikor pedig valakinek muszáj lenne megtanulnia angolul, mivel a boldogulása, diplomája, külföldi életminősége függ rajta - mégsem tudja magát rávenni.

Miért nem tudja magát rávenni a tanuló a nyelvtanulásra?

Mert annyira nem akar már küszködni, hogy inkább veszni hagyja a dolgokat. A nyelvtanulási küszködésben ugyanis az a legrosszabb, hogy a tanuló tudja: egészen addig ki kell tudjon tartani, amíg el nem éri a célját és meg nem tanulja a nyelvet (ha egyáltalán) - azt azonban senki sem tudja, hogy ez kábé mikor is lesz. Hiába van a tanuló tanulása a társadalom részéről folyamatosan górcső alatt, nagyon kevés szó esik arról, hogy ebben a helyzetben ő, a tanuló hogyan érzi magát.

Vajon miért nem beszélnek erről? Nem fontos, hogy a tanuló hogyan érzi magát angol tanulás közben?

Nem azért nem esik szó erről, mert a nyelvtanulás véleményezői a tanuló érzéseit a nyelvtanulás lényegtelen aspektusának gondolják. Épp ellenkezőleg. Fontosnak tartják, de emellett meglepő módon mégis úgy érzik, hogy teljesen felesleges beszélni róla. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogy a nyelvtanuló hogyan érzi magát tanulás közben: rosszul érzi magát. Mindenki tudja, hogy a tanuló számára küszködés a nyelvtanulás. De ez ellen semmit sem tudnak tenni, ezért felesleges erről szót ejteni.

Mivel küszködik a tanuló?

A tanuló küszködik a nyelvtani szabályok alkalmazásával (mikor melyik szerkezetet használja?). Küszködik a szótanulással (hogyan ne felejtse el, amit már bememorizált?). Küszködik az angol nyelv megértésével (hogyan értse meg, amit neki mondanak?). Küszködik a beszéddel (hogyan merjen megszólalni és hogyan használhatná az angolt szorongás nélkül?). És végül, küszködik az angol gondolkodással (hogyan ne fordítson folyton a fejében?). Ez még így leírva is elég sok küszködés.

Viszont lehetne valamit kezdeni vele, csak hogy társadalmi szinten erősen tartja magát az az álláspont, hogy jó ez így. Mert ez az élet rendje, hogy a dolgokért meg kell szenvedni.

A nyelvtanulás is egy olyan dolog, amiért meg kell szenvedni?

Pont ez az érvelés állandósítja a jelenlegi állapotot. A nyelvtanulás ma valóban keserves a nyelvtanuló számára, és ezt senki sem vitatja. Hanem természetesnek veszik. A tanuló is, a nyelvtanár is, a társadalom is. Természetes, hogy meg kell szenvedni a nyelvtudásért, mindenki tudja, hogy ez így normális. Ami értékes az életben, azért nyilván szenvedni kell - pedig nem így van. Lehet, hogy ami értékes az életben, azért meg kell dolgozni, de nem feltétlenül kell érte megszenvedni.

Ez nem csak játék a szavakkal? Tényleg van különbség?

A munka és a szenvedés nem azonosak. Az, hogy energiát fektetsz valamibe, vagy hogy küszködsz vele, nem ugyanaz. A nyelvtanulást nem tudod munka (=beletett energia) nélkül megszerezni. De a munka nem kell, hogy elviselhetetlenül fájjon vagy hogy másként legyen rossz a számodra. A munka lehet örömteli is. A nyelvtanulás is lehet jó, még ha meg is kell dolgozni érte. Megdolgozni meg kell érte, de megszenvedni nem kell érte.

Ha elfogadjuk, hogy nem muszáj a munkának küszködéssel járnia, akkor rögtön adja magát a következő fontos kérdés: de hogyan tudjuk ezt megvalósítani?

Ha nem maga a nyelvtanulás okozza a küszködést, ha lehetséges nyelvet tanulni pusztán örömteli munkával, akkor lennie kell valahol egy vagy több rossz alkatrésznek a jelenlegi nyelvtanulásban, ami elrontja azt. Ami már évtizedek óta benne van és az örömet megfojtja, a nyelvtanulás folyamatát pedig küszködéssé változtatja. És tényleg így van: a nyelvtanulást elrontó 'alkatrészek' valóban léteznek. Csak be kell azonosítani és ki kell iktatni őket. És ettől elvileg újra (vagy most először) öröm lehet a nyelvtanulás, örömnek kell lennie.

Tényleg be tudjuk azonosítani az angol tanulást elrontó alkatrészeket?

Ezeket az alkatrészeket könnyen be lehet azonosítani, ha valaki rendelkezik a megfelelő háttértudással: az ideális nyelvtanulást leíró kézikönyvvel. Egy ilyen kézikönyv alapján könnyen kiderülhetnek a tanulási furcsaságok, a nem odavaló részletek. És ha megvan, hogy mi nem illik oda, akkor már van esély a küszködés kiiktatására is. És ez a kézikönyv tényleg létezik.

Stephen Krashen leírta az elméletet, Simonfalvi László finomhangolta a gyakorlatot, mi pedig, miután sok éven keresztül alkalmaztunk offline és online, mindenféle korú és nyelvi szintű emberrel, végül otthoni (online) nyelvtanulásra is kidolgoztuk a rendszert.

A küszködés nélküli nyelvtanulási folyamat tehát már egy ideje valóság: offline és online is. De melyek azok az alkatrészek, amik elrontották a nyelvtanulást? Erről a következő cikkben lesz szó.

A sikeres nyelvtanulás egyetlen szóban: nyelvelsajátítás

Mit jelent ez PONTOSAN? Az alábbi cikk egyben credo-nk is, azaz oktatási filozófiánk magja.

Mit gondolunk a nyelvtanulásról?

A küszködés nélküli, hatékony és könnyed nyelvtanulást 3 kifejezéssel írhatjuk le a legjobban. Ezek: a nyelvelsajátítás, a tartály-analógia és az értés-, vagy input-elmélet.

Mi a nyelvelsajátítás?

Természetes nyelvtanulásnak is nevezhetjük. Ebben a folyamatban a tanuló számára ideális nyelvi környezetet teremtenek, ahol annyit találkozik az új nyelvvel, hogy az önkéntelenül is megragad elméjében. Bár ébren és a tudatánál van, mégis akaratlanul (ösztönösen) szedi fel a nyelvet, anélkül, hogy akár csak egyetlen nyelvtani szabályt is megmutattak volna neki. Stephen Krashen, nemzetközileg elismert amerikai nyelvész a jelenséget azzal magyarázza, hogy mindegyikünk úgy született, hogy agyunk könnyen sajátít el nyelveket. Amennyiben egy nyelvtanulónak ideális nyelvi környezetet teremtenek, meg fog történni a nyelvelsajátítás.

Nyelvelsajátítás - miért nem tapasztaltad eddig?

Ennek az az oka, hogy a hazai nyelvoktató közösség alapvetően nem hisz a felnőttkori nyelvelsajátításban. A nyelvtanárok többsége sajnos úgy véli, hogy csak a gyerekek tudnak így nyelvet tanulni. Mivel nekik plasztikusabb az agyuk és máshogyan működik, ezért képesek máshogyan (elsajátítva) nyelvet tanulni.

A felnőttkori nyelvelsajátítás tagadása egyébként világviszonylatú jelenség. Krashen a nyolcvanas évek óta kutat a témában, elméletét már akkor felépítette, munkásságát mégis csak az elmúlt években kezdte komolyan venni a szakma. Az krasheni elvek társadalmi elfogadottságától és a széles körű, gyakorlati alkalmazástól pedig még igen messze vagyunk. (Honlapunkkal többek között ennek az oktatói hozzáállás-változásnak szeretnénk a katalizátorai lenni).

Mi kell az elsajátításhoz?

Nyelvelsajátításhoz az szükséges, hogy a nyelvtanuló számára érdekes nyelvi közlések sokaságát intézzék hozzá. Azaz, eleget beszéljenek hozzá, mégpedig olyan módon, hogy ő azt megértse. Amikor a tanuló a hallott beszédet képes referencia-nyelv bevonása nélkül megérteni (amikor tehát sem az anyanyelvét, sem egy korábban elsajátított másik idegen nyelvet nem hív segítségül a nyelvi értés eléréséhez), akkor a nyelvtanulási folyamat során elsajátítás fog történni. Bár ezt a szót (az elsajátítást) a magyar nyelvben a nyelvtanulás rokonszavaként is használják, itt most a két elnevezéssel (tanulás, illetve nyevlelsajátítás) két, egymástól nyelvészeti szempontból jól elkülönülő folyamatra utalunk vele.

Tudatos tanulás vagy akaratlan nyelvelsajátítás?

Stephen Krashen vezette be a két fogalom ilyen megkülönböztetését, amivel egy rendkívül figyelemre méltó, a maga nemében radikális véleményt fogalmazott meg. Ez így hangzik: meg kell különböztessünk akaratlagos (tudatos) tanulást és akaratlan (nem tudatos) nyelvelsajátítást - és csak az egyik vezet a nyelvi készségek valódi felépüléséhez. Krashen szerint a tudatos tanulás a nyelvi készségfejlődéshez nagyon keveset tesz hozzá, a készségek fejlődése mindig akaratlan nyelvelsajátítás eredménye.

Krashen úgy véli, hogy a kifejezések memorizálása, az igeidőknek és a nyelv szabályainak tanulmányozása, valamint a nyelvi hibák folytonos helyesbítése egyáltalán nem hatékony, így nem is hozhat valódi eredményeket a nyelvtanulásban. Valódi eredmények eléréséhez az elsajátítást, mint nyelvtanulási eljárást kell megcélozni.

Milyen 'érzés' a nyelvelsajátítás?

Nem érzel semmit, legtöbbször még azt sem, hogy előrébb léptél volna. A nyelvi készségek ugyanis a nyelvtanulóban lekövethetetlen módon (listázhatatlanul), az elme természetes (de számunkra mindig lenyűgöző) tevékenységeként, észrevétlenül épülnek fel. Ez kezdetben egy kicsit zavaró lehet, hiszen a tudatos tanuláshoz szokott tanuló korábban minden nyelvtanulással kapcsolatos tevékenységét nyomon tudta követni.

A megtanult szavak, az átvett igeidők és a végiggyakorolt feladatok ugyanis pontosan számszerűsíthetők és ezzel mindig megadják a fejlődés illúzióját. Nos, elsajátításnál ez az illúzió teljes mértékben hiányzik: magát a fejlődést közvetlenül nem tudod tetten érni. De bizonyos idő elteltével azért egészen nyilvánvaló módon megmutatkozik az elsajátítás áldásos hatása.

Mennyire nehéz a nyelvelsajátítás?

Nyelvelsajátításnál a nyelvtanár munkája nehéz, akinek a nyelvi környezetet meg kell teremtenie tanulója számára. A tanulónak a megtanulandó nyelven kell érdekes nyelvi közléseket kapnia (elsősorban nézve/hallgatva). Mindezt úgy, hogy egyikük sem használhat referencia-nyelvet az értés közvetítőjeként: a tanárnak az új nyelven kell valahogyan érthetővé tennie közlendőjét. Ez persze nem lehetetlen, különösen ma.

Az online nyelvtanulásban az elsajátítás rendkívül sikeresen működik, hiszen itt lehet rengeteg képpel, a videókon személyesen megjelenve az emberi mimikát és a gesztusok sokaságát segítségül hívva sikeresen fel lehet építeni az értést. Ezáltal a tanulónak nagyon könnyű dolga lesz, hiszen a nyelvtanulásából az összes nemszeretem-tevékenység kimarad: nem kell mondatokat, kifejezéseket memorizálni, nem kell nyelvtani szabályokat megtanulni, még írni sem feltétlenül kell. A tanuló egyetlen dolga az aktív figyelem a tanórán vagy a videók nézése közben. Ennyi. A többit a tanuló elméje elvégzi.

Meg kell szenvedni a nyelvelsajátításért?

Egyáltalán nem - és a hatékonysága mellett éppen ez a rendkívüli benne. A nyelvelsajátításra épülő tanfolyamok jótékonyak 'mentálhigiénés' hatásuk miatt is. Mi Magyarországon sajnos megszoktuk, hogy bármilyen tanulásról legyen szó, az a legtöbbször fáradságos munka, küszködés és nyűg: küzdelem a kedvünkkel, az időbeosztással, a kudarcokkal, a felőrlő és lassú tanulási folyamattal - végül is önmagunkkal. Mindezt csakis azért vagyunk hajlandóak bevállalni, mert szükségünk van arra a tudásra (vagy készségre), amit a tanulás végigszenvedése végére ígérnek nekünk. Az akaratlan nyelvelsajátítás azonban nem ilyen.

Akkor milyen a nyelvelsajátítás?

Ez a nyelvtanulási eljárás élvezeti értékében is eltér a tudatos tanulástól. A tudatos tanulásnál a magyar nyelvű tanári magyarázatok jól esnek a felnőtt intellektusnak, a haladás mérhetősége (a fejlődés illúziója) pedig ad némi sikerélményt és örömet. Ezeket azonban össze sem lehet hasonlítani a nyelvelsajátítás közben tapasztalható hosszan tartó és intenzív örömérzéssel, amit nem más, mint az angolul értés komoly intellektuális lelkesedést kiváltó hatása okoz.

Mi ezt képszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy nyelvelsajátítás közben a tanuló elméjében "a neuronok szinte táncra perdülnek" és ez nem a magyar nyelv miatt van, hanem az angol miatt, amit a tanuló közvetlenül meg tudott érteni. A nyelvelsajátítás tehát egy tanuló számára rendkívül egyszerű és élvezetes módja a nyelvtanulásnak.

De vajon mennyire lenne hatékony nálad?

Egyáltalán hogyan mérhető a nyelvelsajátítás? Nem a fordítási képesség csiszolódása vagy a nyelvtani szabályok ismerete, hanem a könnyed és magabiztos nyelvhasználat jelzi, hogy a beszédértésed és a beszéded dinamikusan fejlődik (vagyis elsajátítás történik). Kezdő nyelvtanulóként az értésed mutatja, hogy milyen mértékben valósult meg az elsajátítás. Elsajátításkor az értésed mindig előrébb jár, mint a beszédkészséged, tehát teljesen normális jelenség, ha jóval többet értesz meg angolból, mint amit képes vagy elmondani.

Hogyha fordítási kényszer és erős koncentrálás nélkül, könnyedén képes vagy a saját szinteden megérteni a hallott angol beszédet (ez kezdetben lehet, hogy csak pár kihallott, ismerős angol szó vagy az egyszerű közlések szintje), akkor ott már elsajátított nyelvi készségről beszélhetünk.

És mi a mérce, ha már nem vagy teljesen kezdő?

Amikor már egy ideje elsajátítással tanulsz nyelvet, akkor az angol beszéd megértése és a beszédbátorságod lesz jó fokmérő. Vagyis, hogy éles helyzetben megérted a beszélgetőtársad nyelvi közléseit és a saját szinteden képes vagy a tartalomra koncentrálva, félelem nélkül, magabiztosan kifejezni a gondolataidat.

Más szavakkal: ha meg kell szólalnod angolul, akkor nem a szavak jelentésén és a mondatszerkesztésen gondolkozol, hanem a mondanivalón, amit el szeretnél mondani. Erre mondják, hogy már angolul gondolkozol. A legtöbb nyelvtanuló egy ponton erősen elkezd vágyni arra, hogy elérje ezt a szintet, a tudatos tanulás azonban nem tud idáig elvinni.

Mi az a Tartály-analógia?

A nyelvtanulás Tartály-analógiáját Lados Olivér, nyelvtanár dolgozta ki 2014-ben. Ez az analógia segít megérteni, hogy miként lehet rövid idő alatt használható szókincsed és hogyan leszel képes nyelvtanulási küszködés nélkül, magabiztosan beszélni angolul. A Tartály-analógia így szól: képzelj el egy nagy víztároló tartályt, amelyből szeretnénk vizet kinyerni. De nincs merítőeszközünk, s a víztároló túl magas és nehéz, így megdönteni sem tudjuk.

Hogyan nyerünk vizet belőle? Válasz egyszerű: megvárjuk, amíg megtelik vízzel és túlcsordul a tartályból. Az analógia szerint, ha megtöltöd elmédet angollal, akkor az angol ki fog csordulni belőled és képes leszel erőlködés nélkül helyesen és folyékonyan beszélni.

Hogyan fogod jól megérteni az angol beszédet?

A Tartály-analógia a beszédértés kialakulását is megmagyarázza. A beszédértés a hallott beszéd minőségétől függ, a nyelvelsajátítás ugyanis a hallással indul. Ha a tartályba rossz minőségű nyelvi közlés van betöltve, vagyis ha a kezdő nyelvtanuló rendszeresen lelassított, magyarba ágyazott, természetellenesen szétdarabolt angol beszédet hall, illetve, ha magára hagyják, hogy olvasson és ejtsen ki számára ismeretlen angol kifejezéseket, szövegeket, akkor egy kiejtés szempontjából természetellenes angolhoz szokik hozzá. Így őt nem fogják megérteni a hétköznapi kommunikációs helyzetekben és a mindennapokban használt anyanyelvi angol beszéd is érthetetlen marad a számára. Ebben az esetben is történik elsajátítás - csak sajnos a tartályba töltött magyaros beszéd elsajátítása. Ez fog kijönni a tanulóból saját beszéd formájában, így viszont amit elsajátított, az éles kommunikációs helyzetben használhatatlan lesz számára.

Hogyan fogsz tudni helyesen kommunikálni angolul?

A Tartály-analógia a nyelvhelyesség kérdésében is irányt mutat. Helyes beszéd és helyes írás nem a rengeteg hibázáson keresztül alakul ki. Ha a tanuló tartályát a kezdetektől helyes nyelvi közlésekkel töltik meg, akkor a nyelvhelyesség - sulykolás és szabálytanulás nélkül - természetes módon kialakul. Ami bemegy, az fog kicsordulni és ez attól függetlenül igaz, hogy mi megy be. De azért fontos lenne, hogy helyes és angolos angollal legyen körülvéve a tanuló, hogy a nyelvhelyességgel se kelljen küszködnie.

Mennyi menjen a tartályba?

Lados Olivér analógiája a mennyiség szemléltetésére is alkalmas. A tartály nem pohár. Nem kancsó. És még csak nem is kád. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy jelentős mennyiségű, a tanuló számára megértett nyelvi közlésre (CI, vagyis comprehensible input) van szükség ahhoz, hogy a nyelvi készségek benne biztonsággal felépüljenek. A kérdés persze rögtön adódik, hogy mégis mennyi lehet az annyi.

Minden ember agya egy kicsit másképp van huzalozva, ezenkívül másféle élettapasztalatokkal és másféle nyelvi tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek mind befolyásolják az elsajátítás ütemét. És ez az oka annak, hogy pontosan senki sem képes meghatározni, hogy például neked, mint nyelvtanulónak hány darab kimondott angol mondat meghallgatására van szükséged ahhoz, hogy a folyékony beszéd kialakuljon. De ez nem is igazán fontos.

Sok kicsi sokra megy?

A tartály egy rendkívül nagy térfogatú víztároló: a méretéhez viszonyítva egy-egy csepp alig érzékelhetően tesz hozzá az egészhez, azonban itt is igaz, hogy a sok kicsi, sokra megy. Ezt a "sok kicsit" viszont nem mérjük, nem számoljuk - igazából nem is tudjuk, hogy pontosan mennyi megy be, hiszen a tartály nem átlátszó. Természetesen egy fizikai képlettel ki lehetne számolni a tartály térfogatát, de ennek az információnak itt nem vennénk semmi hasznát. Teljesen mindegy ugyanis, hogy pontosan mennyi kell: a lényeg, hogy maga a betöltés, mint cselekvés megvalósuljon.

Milliónyi csepp, számolatlanul?

Még ha pontosan tudnám is, hogy mondjuk 2.750.000 darab különálló cseppre van szükségem, hogy a túlcsordulást elérjem - azokat a cseppeket valakinek akkor is be kell juttatnia, és nyelvtanulóként ez a lényeges. Elég megbízni a nyelvelsajátítás működőképességében: elég megérteni és "tudni", hogy amennyiben elegendő víz jut a tartályba, az egyszer majd úgyis megtölti a tartályt, amely aztán túl fog csordulni és akkor a megszólalás elkerülhetetlen lesz.

A koncepció tehát az, hogy rengeteg érdekes, érthető angol közlést kapjon a tanuló. Számolatlanul. És ebből a rengetegből egyszer csak mindenkinél felépül a nyelvi készség - még azoknál is, akik ezt magukról sosem hitték volna el. Amikor pedig a nyelvi készség felépült, meg is fog mutatkozni. De az egyes mondatok nem fontosak, nem számítanak.

Mennyi idő alatt tölthető meg a tartály?

Az egyes mondatok tehát nem lényegesek, a mennyiség és az idő viszont annál inkább. Mindnyájan szeretnénk hatékonyak lenni, ezért nagyon fontos kérdés, hogy a tartály hozzávetőlegesen mennyi idő alatt telik meg. A mennyiségről már tudjuk, hogy sok-sok nézett-hallott angol fogja a tartályt túlcsordulttá tenni. De vajon az pontosan mennyi időt fog igényelni?

Ráfordítandó idő tekintetében két támpontot lenne érdemes figyelembe venni. Az egyik: az elsajátítással kapcsolatos szakmai nyelvészeti ajánlások. A másik: a nyelvelsajátítás működéséről szerzett személyes nyelvoktatói tapasztalatunk, melyet az elmúlt 14 év kihívásai érleltek meg.

Miért nincsenek szakmai ajánlások tömegei?

Sajnos az első támpont nem létezik, ennek pedig a következő a magyarázata. Bár szinte minden magyar nyelvtanár tanul az egyetemen Stephen Krashenről és a nyelvelsajátításról, elsöprő többségük nyíltan tagadja a felnőttkori elsajátítás létezését és túlhaladottnak értékeli ennek a rendkívüli nyelvésznek a munkásságát. Mivel világviszonylatban is jellemző ez az oktatói hozzáállás, a nyelvészek lehetőségei rendkívül korlátozottak a felnőttkori nyelvelsajátítás vizsgálatára (ha alig akad, aki ezen elvek mentén tanítson, nincs mit vizsgálni).

Poliglottok az új kísérleti nyulak?

Az elmúlt években népszerűvé vált poliglottá (sok nyelven beszélővé) válni és ezért itthon és világszerte jelentősen megnövekedett azok száma, akik nyelvtanár segítsége nélkül vágnak bele a nyelvtanulásba. Közülük egyre többen találnak rá Krashen nyelvelsajátítással kapcsolatos elméletére (és a nyelvész komoly méltatásokat kap tőlük), így új terep mutatkozik vizsgálatok lefolytatására: bár, ez a terep nem a legideálisabb. A poliglottok ugyanis nyelvtanulás szempontjából egyedi esetek, mivel mindegyikük kicsit máshogyan tanul, de a legtöbbjük az akaratlan nyelvelsajátítás mellett a tudatos tanuláshoz köthető technikákat (nyelvtani tisztázás, szókincs-memorizálást) is alkalmaz.

Akkor egyedül a saját tapasztalatunkat tudjuk felmutatni?

Nem egészen. Természetesen oktatói tapasztalataink számunkra első kézből szerzett referencia arra, hogy az elsajátítás minden korosztálynál (nemcsak a gyerekeknél) működik, mégsem ennyi az összes, amit fel tudunk mutatni. Van ugyanis az országban egy tucat ember, aki szintén tudja azt, amit mi tudunk. Ez a láthatatlan tanári közösség mind hisz az elsajátításban és a maga területén kompromisszumok nélkül alkalmazza is az érdekes, érthető angol közlések használatával történő, referencia nyelv nélküli tanítást (100% angol, 0% magyar), vagyis a mi nyelvoktatási filozófiánkat.

Mi köti össze ezeket a nyelvtanárokat?

Nem, nem mi magunk vagyunk azok, hanem egy egykori tanárképző központot működtető, széles olvasottsággal rendelkező, tőlünk jóval idősebb, sokat tapasztalt nyelvoktató: személyes mentorunk, Simonfalvi László (Leslie). Nála láttuk először, hogy hogyan működik a gyakorlatban a nyelvelsajátítás (kezdetben még a nevét sem tudtuk az elvnek, mivel ő nem nevezte módszernek a saját oktatási rendszerét, de azt láttuk, hogy működik). Nála képződtünk és tőle hallottunk Stephen Krashenről is.

Akkor többen is vagytok az országban, akiknél lehet nyelvelsajátítással nyelvet tanulni?

Igen és nem. A Leslie-nél képződött (és a tőle átvett oktatási filozófiát valóban követő) "egy tucat nyelvtanár" közül a legtöbben állami oktatási intézményben tanítanak. Mások helyi nyelviskolában vagy magánban oktatnak nyelvet, többen is a fenti az elveket alkalmazva. Jelenleg ebből a csapatból azonban mi vagyunk, akik Stephen Krashen és Simonfalvi László nyelvtanítási elveit az online tanulásra maradéktalanul alkalmazzuk.

... és ez kipróbálható?

Persze. Rengeteg ingyenes videó van fenn a weboldalunkon, amely pontosan azt célt szolgálja, hogy a nyelv tapasztalása által eloszlassuk a kételyeidet a felnőtt nyelvelsajátítás működőképességével kapcsolatban. Bár elkötelezettek vagyunk, valószínűleg nem lesz könnyű dolgunk, hisz Magyarországon szinte mindenkiben élnek a nyelvtanulásról szóló belénk rögzült általános vélekedések.

Hogy nyelvet csak nagy szorgalommal, motiváltan, és kitartóan lehet tanulni.
Hogy a sikerhez kell egy kis nyelvérzék is.
Hogy a küszködés, az unalom, és az örömtelenség része a nyelvtanulásnak.
Hogy diszlexiásan, diszgráfiásan, hiperaktívan nem tudsz nyelvet tanulni.
Hogy szókincset csak memorizálva lehet tanulni.
Hogy senki sem tud megtanulni egy nyelvet anélkül, hogy magyarul ne magyaráznák el neki az igeidőket, meg egyéb szabályokat.

Úgy hiszük, tisztában vagyunk a feladat nagyságával, mégsem tágítunk. Igen, Stephen Krashennel együtt mi is makacsul hisszük, hogy mindenki képes nyelvsajátításra, hogy arra születtünk, hogy nyelveket sajátítsunk el (a többes szám tudatos választás).

Természetesen nem szeretnénk semmi olyanra rábeszélni, amire nem vagy egy egy kicsit is nyitott. De ha már eleged van a sokféle cafrangos címkével ellátott hagyományos szótanulós, nyelvtanozós tudatos tanulásból, ha nem érzed elég hatékonynak, amit eddig csináltál, akkor engedd meg, hogy szelíden megkínáljunk valami egészen mással. Szándékolt célunk beletenni egy kis angolt a füledbe, és megmutatni, hogy te is képes vagy megérteni az angolt.

Tudjuk, hogy működik, amit csinálunk, de nagy vágyunk ahhoz az örömhöz juttatni téged, amelyet akkor érzel, ha belekóstolsz a nyelvelsajátításba és a saját elmédben tapasztalod meg a"neuronok táncát"...

Hogyan működik egy nyelv elsajátítása az értés-elmélet alapján?

1. ÉRTÉS, AMI NÉLKÜL NINCS ELSAJÁTÍTÁS.

Az értés- (vagy input)-elmélet szerint az értés az alapja a nyelv-elsajátításnak. Az elmélet kidolgozója, a még ma is élő amerikai nyelvész, Stephen Krashen, azt állítja: ahhoz, hogy nyelvi készségeid megfelelően fejlődni tudjanak, neked értened kell, amit neked mondanak. Más szavakkal: ahhoz, hogy gyorsan elsajátíthass egy nyelvet, neked angol beszéd formájában olyan nyelvi közléseket (comprehensible input) kell kapnod, melyeket megértesz.

2. EGYNYELVŰSÉG, AMI NÉLKÜL NINCS KONTEXTUSBAN ÉRTÉS.

Jelentős mennyiségű, jó minőségű hallott és megértett beszéd téged rövid idő alatt magabiztos beszélővé tesz. Magától. Küszködés, fáradságos szótanulás és a nyelv elemezgetése nélkül. Az elsajátítás azonban csak egynyelvű környezetben (referencia-nyelv bevonása nélkül) valósulhat meg. Elsajátításról csak akkor beszélhetünk, ha a nyelvtanulás teljes egészében azon a nyelven zajlik, amelyen meg szeretnél tanulni: akkor, hogyha az értésed egyedüli alapja a hallott angol nyelv - nem a magyar vagy bármely, az értés 'segítésére' bevetett másik nyelv.

3. NINCS TÖBB LEFAGYÁS, DE VANNAK KIALAKULT NYELVI REFLEXEK.

A beszédfélénkség tanult jellegű. A megszólalási bátortalanság és a nyelvi blokk nem irracionális félelmeken alapul. A nyelvhez való analitikus hozzáállás, amely folytonos helyesbítéssel párosul, szoktatja hozzá a tanulót a folyamatos önellenőrzéshez, melyben a hibákat észreveszi magán, és magától a hibázástól kezd el félni. Ez önkéntelen és befolyásolhatatlan dolog, a tanuló nem tudja irányítani. Hiába akar beszédhelyzetben nem-szorongani, hiába próbálja legyőzni a félelmét, a mentális önsegítő technikák ebben az esetben is kudarcot vallanak.

Hatásos és fájdalommentes megoldás a tartály csordultig töltése színtiszta angollal. Így mire a tanuló tartálya 'csurig' megtelik, a számlálhatatlan alkalommal megértett beszéd sok-sok lelkesítő tapasztalatával lesz felvértezve, melyek felül fogják írni korábbi félelmeit és magabiztos angolossá teszik őt.

4. NINCS NYELVTANOZÁS, DE VAN GYORSAN ÉPÜLŐ NYELVHELYESSÉG.

Kezdő szinteken a nyelvtani fogalmakkal való foglalkozás akadályokat gördít a nyelvelsajátítás elé. A nyelvi mondanivalót az a szándék tudja értetté tenni a tanuló számára, amely a megértésre fókuszál. A nyelv analitikus megközelítése rossz irányba tereli a nyelvtanulást: az anyanyelv és az új nyelv különbözőségeinek tételes kihangsúlyozása (vagyis a nyelvtani elemzés) ellehetetleníti a nyelv könnyed befogadását.

Ha a tanuló angolul tanulja az angolt, akkor kezdő szinten biztosan nem fog analizálással találkozni, hiszen ezeket a fogalmak nagyon nehéz (és hozzáteszem felesleges) lenne angolul megértetni. A kezdő nyelvtanulónak csak angolra, egyedül angolra, színtiszta angolra van csak szüksége. Számára referencia-nyelv bevonása nélkül (vagyis angolul) érthető angol beszéd formájában.

5. NINCS FORDÍTÁS, DE MÉGIS VAN ÉRTÉS.

A nyelvtanulás szempontjából nem előnyös a szerződtetett fordító. Tudod, amikor egy tanuló (vagy egy nyelvtanár) mindenáron ragaszkodik az anyanyelvi megfelelő (a fordítás) kimondásához. A nyelv struktúrájának megismertetése helyett magát a nyelvet kell megtapasztaltatni. A nyelvi közlések kifejezésekre bontása és anyanyelvi jelentés megadása automatikusan beindítja a szerződtetett fordítót a fejedben, amelytől később aztán nagyon nehezen tudsz majd megszabadulni.