Online Angol Tanulás Beszédfejlesztő Videókkal

Néhai nagypapám igencsak szeretett bütykölni. A nagyszüleim lakásban laktak, ezért a szenvedélyhez egy garázst kellett vegyenek a garázssoron. Kiskoromban sokat időd töltöttem mamiékkal, de papi garázsába ritkán engedtek. Amikor lementem, az mindig élmény volt. Autószerelő illat, fura szerszámok, olajfoltok... és a félelmetes szerelőakna. Mindig a lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak, nehogy beleessek. Ezért igen féltem az aknától, mégis állandóan a közelében sertepertéltem. Sokszor elképzeltem, hogy beleesek, vagy valaki belelök. Ilyenkor mindig megborzongtam, mert azt hittem, a felnőttek otthagynának lent, nem tudnának kihúzni. De a félelem mellett áhitattal is csodáltam az egész helyet és a számomra idegen mérőeszközöket. Nagyon vágytam rá, hogy a garázsban én is olyan otthonosan tudjak mozogni, mint papi.

Mit csinált papi a garázsban?

Nagypapám csomó mindent meg tudott szerelni, gondolom ebből is élt a család. Abban az időben ez nem volt furcsa módi: a kevésbé vagyonos autósok mind ilyen sufnis garázsokban szereltették a ladát, zsigulit, trabit, citroent. Ezeknek az autóknak egyszerűbb szerszámokkal is neki lehetett esni és olcsón megszerelhetőek voltak. Papi egy régi világoskék Renault 5-ös büszke tulajdonosa volt. Jól karbantartott, bőr üléses járgányát a garázsban tartotta és mindig ő bütykölgette. Szinte sosem látott igazi szervízt a kocsi, de nem is kellett, mert papi elég jól értett hozzá. A szerszámokat remekül ismerte, a problémát pontosan meg tudta állapítani és szakszerűen tudta orvosolni. Jó szerelő volt, sokszor napestig bütykölt a garázsban. Azt hiszem, neki a bütykölés volt az élete. És ez akkoriban igencsak hasznos dolognak bizonyult, hiszen olcsósította a Renault (és a többi, általa szerelt autó) karbantartását. A nyelvtanulásban viszont elég sok bajt okoz, amikor a folyamatot próbáljuk megbütykölni.

A nyelvtanulás megbütykölése például az, amikor időspórolás okán keressük a tanulásból kihagyható elemeket és igyekszünk megszabadulni tőlük. Na, de mi felesleges vagy kevésbé fontos van a nyelvtanulásban? Talán a szókincs?

Szoktak beszélni felesleges szókincsről. A felvetés lehetne érdekes is, hiszen nyilván senki sem szeretné a létező összes angol kifejezést megtanulni, vagyis ésszerűnek tűnik szűkíteni a tanulnivalók listáját. A felesleges szókincs azonban nem erről szól. Hanem arról, hogy hagyjunk ki mindent, ami NEM a legfontosabb, azaz a végletekig minimalizáljuk a tanulandó szavak mennyiségét. Csökkentsük mondjuk 3.000-re a szavak számát: az egy átlátható mennyiség, amivel már lehet dolgozni.

De valóban lehet a top 3000 szóval dolgozni?

A leggyakoribb 3.000 szó még mindig rengeteg, hogyha memorizálni kell! És mi másért van az a lista, ha nem a memorizálásért? Ráadásul, ami a 3.000 leggyakoribb szót illeti: ténylegesen nem is 3.000 szóról beszélünk, csupán 3.000 szóalakról, rengeteg különálló, külön megtanulandó jelentéssel. Az akkor mennyi lehet? 9.000 szó? Vagy 12.000? A minimalizálás így már nem is annyira minimalista, és persze rajtad nem is segít, mert ezeket a szavakat még mindig memorizálni (biflázni, sujkolni, ismételni, pörgetni) kell, ami rengeteg idő, gyakran feleslegesen: néhány hét után úgyis a fele kiesik és lehet újratanulni. Ezért sem gondolom, hogy a szókincs ilyetén bütykölése hasznos dolog lenne.

És, ha mégis...?

Tegyük fel, hogy valamilyen módon mégis sikerülne memorizálással szert tenned a 3.000 leggyakoribb szóra (mert mondjuk a szóalakokat is sikeresen minimalizáltuk). Ez a szűk-szókincsűség rendkívül behatárolná az angol nyelv használhatóságát és ezzel együtt a lehetőségeidet. Lehet ugyanis kicsi szókinccsel is beszélni, a beszélgetőpartnered, illetve egy cikk vagy egy film azonban nem fogja figyelembe venni a magadnak megszabott mennyiségi korlátot. A beszélt nyelv ritkán szorítkozik a 3.000 leggyakoribb szóra! A nyelv ráadásul nem csak beszéd: neked képesnek kell lenned megérteni a hallott vagy írott angolt is, ez pedig nehézségbe fog ütközni, ha nem ismersz elegendő szót.

Akkor talán a nyelvtan az, ami kevésbé fontos?

Ilyenkor szokott előkerülni, hogy ha már nem a szavakon, akkor legalább a megtanulandó nyelvtani szerkezeteken lehetne időt, energiát megspórolni. Úgyis folyton változik a nyelv, amortizálódik a nyelvi igényesség, az amerikaiak már alig pár igeidőt használnak csak... szóval hagyjuk ki, amit ki lehet. De ez sem jó megoldás. A nyelvtant még kevésbé lehet minimalizálni, mint a szókincset. Hogyan is minimalizálnánk? Mi alapján döntenéd el, hogy mi NE kerüljön bele? Az Egyesült Államok utcáin beszélt nyelvezet legyen az irányadó és ami ott nem hangzik el, az mehet a levesbe? Vagy az angol nyelvű Messenger üzenetek nyelvezete legyen mérvadó? Nem hiszem, hogy ez a szemléletmód jófelé vezetne. Nincs nyelvtanuló, aki örömmel bajmolódna olyan angoltudás megszerzésével, ami sem egy érdekes cikk elolvasására, sem egy film megnézésére, de még egy angol turista pontos útbaigazítására sem elég neki.

Akkor mégis melyik: nyelvtan vagy szókincs? Melyik a fontosabb?

A nyelvtan. Általában hajlamosak vagyunk felülértékelni a nagy szókincs jelentőségét, pedig egyáltalán nem beszél jobban az, aki sok szót tud, hogyha a nyelvi készségei nincsenek kellően magas szinten. Viszont akár kevés szóval is el lehet boldogulni, ha már birtoklod azt a nyelvi arzenált, melyet egy köznapi párbeszédben az angolok használnak.

De, kérdem én, mit számít ez?

Vajon, ha tudnád melyik a fontosabb, akkor a másikat el lehetne hanyagolni? Vajon létezhet igazi nyelvtudás a nyelvtan elsajátítása nélkül? És létezhet igazi nyelvtudás a szókincs elsajátítása nélkül? Miért fontos, hogy melyikre érdemesebb rágyúrni, ha előbb-utóbb úgyis mind a kettőt meg kell tanulni, hisz beszélni szeretnél angolul? Miért hivatkozunk egyáltalán a különböző nyelvi területekre, úgy, mintha nem EGY EGÉSZET alkotnának? Egy egészet alkotnak, ezért nem jó izoláltan foglalkozni velük. Ha izolálod őket egymástól és úgy foglalkozol velük, akkor a nyelvtanulás nem lesz sem hatékony, sem élvezetes.

Nem lesz hatékony, sem élvezetes?

Most lehet, hogy szívesen vitába szállnál velem, azzal érvelve, hogy te mindig is külön ültél le nyelvtanozni, külön tanultál szavakat, külön fejlesztetted a hallás utáni értésedet, külön az íráskészségedet - hogy ezt mindig így csináltad és neked a dolog ilyen módon működött is. Elmondhatnád, hogy nem csak te, hanem az eddigi nyelvtanáraid is egymástól jól elhatároltan foglalkoztak az egyes készségeid fejlesztésével. Hogy sosem zajlott egyidőben két nyelvi készség fejlesztése. Hozzátehetnéd, hogy te még olyan online nyelvtanfolyamot sem láttál, amely ne rendelkezne külön modulokkal az egyes nyelvi készégek fejlesztésére. Akkor hát nyilvánvaló - érvelhetnél -, hogy ez a nyelvtanulás legjobb módja, mert az nem lehet, hogy mindenki rosszul csinálja.

Lehet az, hogy mindenki rosszul csinálja?

Nem hisszük, hogy mindenki rosszul csinálja! És ha ezeket mind elmondanád, hidd el, megérteném. De a dolgok akkor sem így működnek. Nem lehet a készségeket izolálva tanulni. Ha te eddig így tanultál és a nyelvtanulás nem működött úgy, ahogyan szeretted volna, akkor az emiatt is volt. Mert, gyanítom, a nyelvtanulás nálad sem működött úgy, ahogyan szeretted volna. Valószínűleg te sem érzed, hogy az angolt könnyű lenne megtanulni (pedig nem nehéz). Gondolom neked sem maradt meg a fejedben a legtöbb megtanult szó (pedig megmaradhatott volna). És nem tudod spontán, magadtól használni a tanult nyelvtani formákat (pedig akár képes is lehetnél rá). Talán a beszéd sem megy úgy, mint a karikacsapás, helyesen és jól.

Ha nem megy, vajon miért nem? Több nyelvtanra, netán több szókincsre van szükséged?

A nyelvtan vagy szókincs-kérdés szerintünk rosszul van feltéve. Nem az a kérdés, hogy melyik a fontosabb. Nem az, hogy melyikre kell jobban gyúrni. Hanem az, hogy mi módon tudod mindkettőt belátható időn belül, reális energiabefektetéssel birtokolni. Nem ezt szeretnénk mind? Nem ezért tanulunk nyelvet? Hogy az egész a miénk legyen, hogy teljes mélységében birtokoljunk belőle annyit, amennyit szeretnénk? Viszont van egy bökkenő. Az angolok nyelvi arzenálját lehetetlen hagyományos módon, 'betanulva', meg 'jól begyakorolva' elsajátítani, és ahogy fentebb kifejtettük, nem is érdemes így tanulni.

Hogyan érdemes akkor tanulni, ha nem így?

A nyelvtan mindenféle erőlködés nélkül, egyszerűen megragad a tanuló elméjében, ha nem a nyelvtant VESZI végig, hanem az angolt KAPJA - végig. Magyar nélkül, angolul. És ez egy komplex megoldás: hiszen amikor angolul kapja az angolt, akkor nem csupán nyelvtant kap, és nem csupán szókincset kap. A nyelvtan és a szókincs MELLETT megtanul angolul érteni és angolul gondolkozni is. Ezt egy magyarul is zajló angol tanulás sosem fogja tudni biztosítani. A nyelvtant és a szókincset nagyon könnyű felszedni, ha nem nyelvtanos-elemzős tanári magyarázatokban, tematikus listákban, szótanulós kártyákban, appokban gondolkozik az ember, hanem magában az angol nyelvben. De az angolt fejben fordítás nélkül, spontán érteni és a választ spontán, angolosan megfogalmazni - ezek már komolyabb készségfejlődést feltételeznek.

Hány készség fejlődéséről beszélünk?

A nyelvileg helyes mondatok összerakásának a képessége valamennyivel fontosabb, mint egy masszívabb szókincs építése, azonban a legjobb mégis az, ha egyik nélkül sem kell szűkölködni. Szerezd meg mind a kettőt, sőt, mind a négyet! A négy tulajdonképpen egy: maga az angol nyelv ismerete, érteni és beszélni a nyelvet. Azért négy ez, mert ha az értés megvan, akkor biztosan eleget hallgattál és eleget olvastál és akkor az olvasás, a beszéd és az írás is meglesz. Egyik készség szorosan összefügg a másikkal, egyik készség fejlődése húzza magával a másikat. De van egy meghatározott sorrendje a készségeknek, amit egy oktatónak mindenkor figyelembe kell venni, ha nem akarja hazavágni a teljes folyamatot. Nincs több sufni-tuning: a nyelvtanulást nem szabad bütykölgetni!

Miért kell felhagyni a sufni-tuninggal?

Mivel a nyelvi készségek mind EGY egésznek (az angol nyelvtudásnak) a részei, és mivel ezek a készségek szorosan össze vannak kapcsolódva egymással, ezért érdemes a nyelvtanulást mérlegelve komplex megoldásban gondolkozni. Komplex megoldás az egynyelvűség lehet: 100% angol, 0% magyar. Ezzel szemben amikor egyenként, minden készség fejlesztésére próbálsz hetente azonos mennyiségű időt szánni (kicsi szótanulás, kicsi filmnézés, egy kis nyelvtan, egy kis írás), akkor erőteljesen belezavarsz abba a természetes tanulási folyamatba, amivel pedig nagyon könnyűvé válna az angolozásod. Plusz a magyar nyelvvel összevegyítve tanulod az angolt - ez a kettő súlyos következményekkel jár a nyelvtanulás egészének a sikerére nézve. Amellett, hogy küszködsz az angollal és folyton eleged van, még nagyon alacsony hatásfokú is az ilyen eljárás.

Szóval, kedves Nyelvtanuló, ne bütykölgesd tovább a nyelvtanulást! A tanterem nem a nagypapám garázsa, ahol olcsó kocsikat olcsó szerszámokkal olcsón ki lehetett hozni. Ez a te életed, a te nyelvtanulásod, ahol a bütykölésért drágábban fizetsz, mint szeretnéd. Ahhoz, hogy sokkal jobban menjen az angol, neked máshogyan kell a dolgokat csinálnod. Egynyelven. Komplexen. Garázs-tuning nélkül.

A sikeres nyelvtanulás egyetlen szóban: nyelvelsajátítás

Mit jelent ez PONTOSAN? Az alábbi cikk egyben credo-nk is, azaz oktatási filozófiánk magja.

Mit gondolunk a nyelvtanulásról?

A küszködés nélküli, hatékony és könnyed nyelvtanulást 3 kifejezéssel írhatjuk le a legjobban. Ezek: a nyelvelsajátítás, a tartály-analógia és az értés-, vagy input-elmélet.

Mi a nyelvelsajátítás?

Természetes nyelvtanulásnak is nevezhetjük. Ebben a folyamatban a tanuló számára ideális nyelvi környezetet teremtenek, ahol annyit találkozik az új nyelvvel, hogy az önkéntelenül is megragad elméjében. Bár ébren és a tudatánál van, mégis akaratlanul (ösztönösen) szedi fel a nyelvet, anélkül, hogy akár csak egyetlen nyelvtani szabályt is megmutattak volna neki. Stephen Krashen, nemzetközileg elismert amerikai nyelvész a jelenséget azzal magyarázza, hogy mindegyikünk úgy született, hogy agyunk könnyen sajátít el nyelveket. Amennyiben egy nyelvtanulónak ideális nyelvi környezetet teremtenek, meg fog történni a nyelvelsajátítás.

Nyelvelsajátítás - miért nem tapasztaltad eddig?

Ennek az az oka, hogy a hazai nyelvoktató közösség alapvetően nem hisz a felnőttkori nyelvelsajátításban. A nyelvtanárok többsége sajnos úgy véli, hogy csak a gyerekek tudnak így nyelvet tanulni. Mivel nekik plasztikusabb az agyuk és máshogyan működik, ezért képesek máshogyan (elsajátítva) nyelvet tanulni.

A felnőttkori nyelvelsajátítás tagadása egyébként világviszonylatú jelenség. Krashen a nyolcvanas évek óta kutat a témában, elméletét már akkor felépítette, munkásságát mégis csak az elmúlt években kezdte komolyan venni a szakma. Az krasheni elvek társadalmi elfogadottságától és a széles körű, gyakorlati alkalmazástól pedig még igen messze vagyunk. (Honlapunkkal többek között ennek az oktatói hozzáállás-változásnak szeretnénk a katalizátorai lenni).

Mi kell az elsajátításhoz?

Nyelvelsajátításhoz az szükséges, hogy a nyelvtanuló számára érdekes nyelvi közlések sokaságát intézzék hozzá. Azaz, eleget beszéljenek hozzá, mégpedig olyan módon, hogy ő azt megértse. Amikor a tanuló a hallott beszédet képes referencia-nyelv bevonása nélkül megérteni (amikor tehát sem az anyanyelvét, sem egy korábban elsajátított másik idegen nyelvet nem hív segítségül a nyelvi értés eléréséhez), akkor a nyelvtanulási folyamat során elsajátítás fog történni. Bár ezt a szót (az elsajátítást) a magyar nyelvben a nyelvtanulás rokonszavaként is használják, itt most a két elnevezéssel (tanulás, illetve nyevlelsajátítás) két, egymástól nyelvészeti szempontból jól elkülönülő folyamatra utalunk vele.

Tudatos tanulás vagy akaratlan nyelvelsajátítás?

Stephen Krashen vezette be a két fogalom ilyen megkülönböztetését, amivel egy rendkívül figyelemre méltó, a maga nemében radikális véleményt fogalmazott meg. Ez így hangzik: meg kell különböztessünk akaratlagos (tudatos) tanulást és akaratlan (nem tudatos) nyelvelsajátítást - és csak az egyik vezet a nyelvi készségek valódi felépüléséhez. Krashen szerint a tudatos tanulás a nyelvi készségfejlődéshez nagyon keveset tesz hozzá, a készségek fejlődése mindig akaratlan nyelvelsajátítás eredménye.

Krashen úgy véli, hogy a kifejezések memorizálása, az igeidőknek és a nyelv szabályainak tanulmányozása, valamint a nyelvi hibák folytonos helyesbítése egyáltalán nem hatékony, így nem is hozhat valódi eredményeket a nyelvtanulásban. Valódi eredmények eléréséhez az elsajátítást, mint nyelvtanulási eljárást kell megcélozni.

Milyen 'érzés' a nyelvelsajátítás?

Nem érzel semmit, legtöbbször még azt sem, hogy előrébb léptél volna. A nyelvi készségek ugyanis a nyelvtanulóban lekövethetetlen módon (listázhatatlanul), az elme természetes (de számunkra mindig lenyűgöző) tevékenységeként, észrevétlenül épülnek fel. Ez kezdetben egy kicsit zavaró lehet, hiszen a tudatos tanuláshoz szokott tanuló korábban minden nyelvtanulással kapcsolatos tevékenységét nyomon tudta követni.

A megtanult szavak, az átvett igeidők és a végiggyakorolt feladatok ugyanis pontosan számszerűsíthetők és ezzel mindig megadják a fejlődés illúzióját. Nos, elsajátításnál ez az illúzió teljes mértékben hiányzik: magát a fejlődést közvetlenül nem tudod tetten érni. De bizonyos idő elteltével azért egészen nyilvánvaló módon megmutatkozik az elsajátítás áldásos hatása.

Mennyire nehéz a nyelvelsajátítás?

Nyelvelsajátításnál a nyelvtanár munkája nehéz, akinek a nyelvi környezetet meg kell teremtenie tanulója számára. A tanulónak a megtanulandó nyelven kell érdekes nyelvi közléseket kapnia (elsősorban nézve/hallgatva). Mindezt úgy, hogy egyikük sem használhat referencia-nyelvet az értés közvetítőjeként: a tanárnak az új nyelven kell valahogyan érthetővé tennie közlendőjét. Ez persze nem lehetetlen, különösen ma.

Az online nyelvtanulásban az elsajátítás rendkívül sikeresen működik, hiszen itt lehet rengeteg képpel, a videókon személyesen megjelenve az emberi mimikát és a gesztusok sokaságát segítségül hívva sikeresen fel lehet építeni az értést. Ezáltal a tanulónak nagyon könnyű dolga lesz, hiszen a nyelvtanulásából az összes nemszeretem-tevékenység kimarad: nem kell mondatokat, kifejezéseket memorizálni, nem kell nyelvtani szabályokat megtanulni, még írni sem feltétlenül kell. A tanuló egyetlen dolga az aktív figyelem a tanórán vagy a videók nézése közben. Ennyi. A többit a tanuló elméje elvégzi.

Meg kell szenvedni a nyelvelsajátításért?

Egyáltalán nem - és a hatékonysága mellett éppen ez a rendkívüli benne. A nyelvelsajátításra épülő tanfolyamok jótékonyak 'mentálhigiénés' hatásuk miatt is. Mi Magyarországon sajnos megszoktuk, hogy bármilyen tanulásról legyen szó, az a legtöbbször fáradságos munka, küszködés és nyűg: küzdelem a kedvünkkel, az időbeosztással, a kudarcokkal, a felőrlő és lassú tanulási folyamattal - végül is önmagunkkal. Mindezt csakis azért vagyunk hajlandóak bevállalni, mert szükségünk van arra a tudásra (vagy készségre), amit a tanulás végigszenvedése végére ígérnek nekünk. Az akaratlan nyelvelsajátítás azonban nem ilyen.

Akkor milyen a nyelvelsajátítás?

Ez a nyelvtanulási eljárás élvezeti értékében is eltér a tudatos tanulástól. A tudatos tanulásnál a magyar nyelvű tanári magyarázatok jól esnek a felnőtt intellektusnak, a haladás mérhetősége (a fejlődés illúziója) pedig ad némi sikerélményt és örömet. Ezeket azonban össze sem lehet hasonlítani a nyelvelsajátítás közben tapasztalható hosszan tartó és intenzív örömérzéssel, amit nem más, mint az angolul értés komoly intellektuális lelkesedést kiváltó hatása okoz.

Mi ezt képszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy nyelvelsajátítás közben a tanuló elméjében "a neuronok szinte táncra perdülnek" és ez nem a magyar nyelv miatt van, hanem az angol miatt, amit a tanuló közvetlenül meg tudott érteni. A nyelvelsajátítás tehát egy tanuló számára rendkívül egyszerű és élvezetes módja a nyelvtanulásnak.

De vajon mennyire lenne hatékony nálad?

Egyáltalán hogyan mérhető a nyelvelsajátítás? Nem a fordítási képesség csiszolódása vagy a nyelvtani szabályok ismerete, hanem a könnyed és magabiztos nyelvhasználat jelzi, hogy a beszédértésed és a beszéded dinamikusan fejlődik (vagyis elsajátítás történik). Kezdő nyelvtanulóként az értésed mutatja, hogy milyen mértékben valósult meg az elsajátítás. Elsajátításkor az értésed mindig előrébb jár, mint a beszédkészséged, tehát teljesen normális jelenség, ha jóval többet értesz meg angolból, mint amit képes vagy elmondani.

Hogyha fordítási kényszer és erős koncentrálás nélkül, könnyedén képes vagy a saját szinteden megérteni a hallott angol beszédet (ez kezdetben lehet, hogy csak pár kihallott, ismerős angol szó vagy az egyszerű közlések szintje), akkor ott már elsajátított nyelvi készségről beszélhetünk.

És mi a mérce, ha már nem vagy teljesen kezdő?

Amikor már egy ideje elsajátítással tanulsz nyelvet, akkor az angol beszéd megértése és a beszédbátorságod lesz jó fokmérő. Vagyis, hogy éles helyzetben megérted a beszélgetőtársad nyelvi közléseit és a saját szinteden képes vagy a tartalomra koncentrálva, félelem nélkül, magabiztosan kifejezni a gondolataidat.

Más szavakkal: ha meg kell szólalnod angolul, akkor nem a szavak jelentésén és a mondatszerkesztésen gondolkozol, hanem a mondanivalón, amit el szeretnél mondani. Erre mondják, hogy már angolul gondolkozol. A legtöbb nyelvtanuló egy ponton erősen elkezd vágyni arra, hogy elérje ezt a szintet, a tudatos tanulás azonban nem tud idáig elvinni.

Mi az a Tartály-analógia?

A nyelvtanulás Tartály-analógiáját Lados Olivér, nyelvtanár dolgozta ki 2014-ben. Ez az analógia segít megérteni, hogy miként lehet rövid idő alatt használható szókincsed és hogyan leszel képes nyelvtanulási küszködés nélkül, magabiztosan beszélni angolul. A Tartály-analógia így szól: képzelj el egy nagy víztároló tartályt, amelyből szeretnénk vizet kinyerni. De nincs merítőeszközünk, s a víztároló túl magas és nehéz, így megdönteni sem tudjuk.

Hogyan nyerünk vizet belőle? Válasz egyszerű: megvárjuk, amíg megtelik vízzel és túlcsordul a tartályból. Az analógia szerint, ha megtöltöd elmédet angollal, akkor az angol ki fog csordulni belőled és képes leszel erőlködés nélkül helyesen és folyékonyan beszélni.

Hogyan fogod jól megérteni az angol beszédet?

A Tartály-analógia a beszédértés kialakulását is megmagyarázza. A beszédértés a hallott beszéd minőségétől függ, a nyelvelsajátítás ugyanis a hallással indul. Ha a tartályba rossz minőségű nyelvi közlés van betöltve, vagyis ha a kezdő nyelvtanuló rendszeresen lelassított, magyarba ágyazott, természetellenesen szétdarabolt angol beszédet hall, illetve, ha magára hagyják, hogy olvasson és ejtsen ki számára ismeretlen angol kifejezéseket, szövegeket, akkor egy kiejtés szempontjából természetellenes angolhoz szokik hozzá. Így őt nem fogják megérteni a hétköznapi kommunikációs helyzetekben és a mindennapokban használt anyanyelvi angol beszéd is érthetetlen marad a számára. Ebben az esetben is történik elsajátítás - csak sajnos a tartályba töltött magyaros beszéd elsajátítása. Ez fog kijönni a tanulóból saját beszéd formájában, így viszont amit elsajátított, az éles kommunikációs helyzetben használhatatlan lesz számára.

Hogyan fogsz tudni helyesen kommunikálni angolul?

A Tartály-analógia a nyelvhelyesség kérdésében is irányt mutat. Helyes beszéd és helyes írás nem a rengeteg hibázáson keresztül alakul ki. Ha a tanuló tartályát a kezdetektől helyes nyelvi közlésekkel töltik meg, akkor a nyelvhelyesség - sulykolás és szabálytanulás nélkül - természetes módon kialakul. Ami bemegy, az fog kicsordulni és ez attól függetlenül igaz, hogy mi megy be. De azért fontos lenne, hogy helyes és angolos angollal legyen körülvéve a tanuló, hogy a nyelvhelyességgel se kelljen küszködnie.

Mennyi menjen a tartályba?

Lados Olivér analógiája a mennyiség szemléltetésére is alkalmas. A tartály nem pohár. Nem kancsó. És még csak nem is kád. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy jelentős mennyiségű, a tanuló számára megértett nyelvi közlésre (CI, vagyis comprehensible input) van szükség ahhoz, hogy a nyelvi készségek benne biztonsággal felépüljenek. A kérdés persze rögtön adódik, hogy mégis mennyi lehet az annyi.

Minden ember agya egy kicsit másképp van huzalozva, ezenkívül másféle élettapasztalatokkal és másféle nyelvi tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek mind befolyásolják az elsajátítás ütemét. És ez az oka annak, hogy pontosan senki sem képes meghatározni, hogy például neked, mint nyelvtanulónak hány darab kimondott angol mondat meghallgatására van szükséged ahhoz, hogy a folyékony beszéd kialakuljon. De ez nem is igazán fontos.

Sok kicsi sokra megy?

A tartály egy rendkívül nagy térfogatú víztároló: a méretéhez viszonyítva egy-egy csepp alig érzékelhetően tesz hozzá az egészhez, azonban itt is igaz, hogy a sok kicsi, sokra megy. Ezt a "sok kicsit" viszont nem mérjük, nem számoljuk - igazából nem is tudjuk, hogy pontosan mennyi megy be, hiszen a tartály nem átlátszó. Természetesen egy fizikai képlettel ki lehetne számolni a tartály térfogatát, de ennek az információnak itt nem vennénk semmi hasznát. Teljesen mindegy ugyanis, hogy pontosan mennyi kell: a lényeg, hogy maga a betöltés, mint cselekvés megvalósuljon.

Milliónyi csepp, számolatlanul?

Még ha pontosan tudnám is, hogy mondjuk 2.750.000 darab különálló cseppre van szükségem, hogy a túlcsordulást elérjem - azokat a cseppeket valakinek akkor is be kell juttatnia, és nyelvtanulóként ez a lényeges. Elég megbízni a nyelvelsajátítás működőképességében: elég megérteni és "tudni", hogy amennyiben elegendő víz jut a tartályba, az egyszer majd úgyis megtölti a tartályt, amely aztán túl fog csordulni és akkor a megszólalás elkerülhetetlen lesz.

A koncepció tehát az, hogy rengeteg érdekes, érthető angol közlést kapjon a tanuló. Számolatlanul. És ebből a rengetegből egyszer csak mindenkinél felépül a nyelvi készség - még azoknál is, akik ezt magukról sosem hitték volna el. Amikor pedig a nyelvi készség felépült, meg is fog mutatkozni. De az egyes mondatok nem fontosak, nem számítanak.

Mennyi idő alatt tölthető meg a tartály?

Az egyes mondatok tehát nem lényegesek, a mennyiség és az idő viszont annál inkább. Mindnyájan szeretnénk hatékonyak lenni, ezért nagyon fontos kérdés, hogy a tartály hozzávetőlegesen mennyi idő alatt telik meg. A mennyiségről már tudjuk, hogy sok-sok nézett-hallott angol fogja a tartályt túlcsordulttá tenni. De vajon az pontosan mennyi időt fog igényelni?

Ráfordítandó idő tekintetében két támpontot lenne érdemes figyelembe venni. Az egyik: az elsajátítással kapcsolatos szakmai nyelvészeti ajánlások. A másik: a nyelvelsajátítás működéséről szerzett személyes nyelvoktatói tapasztalatunk, melyet az elmúlt 14 év kihívásai érleltek meg.

Miért nincsenek szakmai ajánlások tömegei?

Sajnos az első támpont nem létezik, ennek pedig a következő a magyarázata. Bár szinte minden magyar nyelvtanár tanul az egyetemen Stephen Krashenről és a nyelvelsajátításról, elsöprő többségük nyíltan tagadja a felnőttkori elsajátítás létezését és túlhaladottnak értékeli ennek a rendkívüli nyelvésznek a munkásságát. Mivel világviszonylatban is jellemző ez az oktatói hozzáállás, a nyelvészek lehetőségei rendkívül korlátozottak a felnőttkori nyelvelsajátítás vizsgálatára (ha alig akad, aki ezen elvek mentén tanítson, nincs mit vizsgálni).

Poliglottok az új kísérleti nyulak?

Az elmúlt években népszerűvé vált poliglottá (sok nyelven beszélővé) válni és ezért itthon és világszerte jelentősen megnövekedett azok száma, akik nyelvtanár segítsége nélkül vágnak bele a nyelvtanulásba. Közülük egyre többen találnak rá Krashen nyelvelsajátítással kapcsolatos elméletére (és a nyelvész komoly méltatásokat kap tőlük), így új terep mutatkozik vizsgálatok lefolytatására: bár, ez a terep nem a legideálisabb. A poliglottok ugyanis nyelvtanulás szempontjából egyedi esetek, mivel mindegyikük kicsit máshogyan tanul, de a legtöbbjük az akaratlan nyelvelsajátítás mellett a tudatos tanuláshoz köthető technikákat (nyelvtani tisztázás, szókincs-memorizálást) is alkalmaz.

Akkor egyedül a saját tapasztalatunkat tudjuk felmutatni?

Nem egészen. Természetesen oktatói tapasztalataink számunkra első kézből szerzett referencia arra, hogy az elsajátítás minden korosztálynál (nemcsak a gyerekeknél) működik, mégsem ennyi az összes, amit fel tudunk mutatni. Van ugyanis az országban egy tucat ember, aki szintén tudja azt, amit mi tudunk. Ez a láthatatlan tanári közösség mind hisz az elsajátításban és a maga területén kompromisszumok nélkül alkalmazza is az érdekes, érthető angol közlések használatával történő, referencia nyelv nélküli tanítást (100% angol, 0% magyar), vagyis a mi nyelvoktatási filozófiánkat.

Mi köti össze ezeket a nyelvtanárokat?

Nem, nem mi magunk vagyunk azok, hanem egy egykori tanárképző központot működtető, széles olvasottsággal rendelkező, tőlünk jóval idősebb, sokat tapasztalt nyelvoktató: személyes mentorunk, Simonfalvi László (Leslie). Nála láttuk először, hogy hogyan működik a gyakorlatban a nyelvelsajátítás (kezdetben még a nevét sem tudtuk az elvnek, mivel ő nem nevezte módszernek a saját oktatási rendszerét, de azt láttuk, hogy működik). Nála képződtünk és tőle hallottunk Stephen Krashenről is.

Akkor többen is vagytok az országban, akiknél lehet nyelvelsajátítással nyelvet tanulni?

Igen és nem. A Leslie-nél képződött (és a tőle átvett oktatási filozófiát valóban követő) "egy tucat nyelvtanár" közül a legtöbben állami oktatási intézményben tanítanak. Mások helyi nyelviskolában vagy magánban oktatnak nyelvet, többen is a fenti az elveket alkalmazva. Jelenleg ebből a csapatból azonban mi vagyunk, akik Stephen Krashen és Simonfalvi László nyelvtanítási elveit az online tanulásra maradéktalanul alkalmazzuk.

... és ez kipróbálható?

Persze. Rengeteg ingyenes videó van fenn a weboldalunkon, amely pontosan azt célt szolgálja, hogy a nyelv tapasztalása által eloszlassuk a kételyeidet a felnőtt nyelvelsajátítás működőképességével kapcsolatban. Bár elkötelezettek vagyunk, valószínűleg nem lesz könnyű dolgunk, hisz Magyarországon szinte mindenkiben élnek a nyelvtanulásról szóló belénk rögzült általános vélekedések.

Hogy nyelvet csak nagy szorgalommal, motiváltan, és kitartóan lehet tanulni.
Hogy a sikerhez kell egy kis nyelvérzék is.
Hogy a küszködés, az unalom, és az örömtelenség része a nyelvtanulásnak.
Hogy diszlexiásan, diszgráfiásan, hiperaktívan nem tudsz nyelvet tanulni.
Hogy szókincset csak memorizálva lehet tanulni.
Hogy senki sem tud megtanulni egy nyelvet anélkül, hogy magyarul ne magyaráznák el neki az igeidőket, meg egyéb szabályokat.

Úgy hiszük, tisztában vagyunk a feladat nagyságával, mégsem tágítunk. Igen, Stephen Krashennel együtt mi is makacsul hisszük, hogy mindenki képes nyelvsajátításra, hogy arra születtünk, hogy nyelveket sajátítsunk el (a többes szám tudatos választás).

Természetesen nem szeretnénk semmi olyanra rábeszélni, amire nem vagy egy egy kicsit is nyitott. De ha már eleged van a sokféle cafrangos címkével ellátott hagyományos szótanulós, nyelvtanozós tudatos tanulásból, ha nem érzed elég hatékonynak, amit eddig csináltál, akkor engedd meg, hogy szelíden megkínáljunk valami egészen mással. Szándékolt célunk beletenni egy kis angolt a füledbe, és megmutatni, hogy te is képes vagy megérteni az angolt.

Tudjuk, hogy működik, amit csinálunk, de nagy vágyunk ahhoz az örömhöz juttatni téged, amelyet akkor érzel, ha belekóstolsz a nyelvelsajátításba és a saját elmédben tapasztalod meg a"neuronok táncát"...

Hogyan működik egy nyelv elsajátítása az értés-elmélet alapján?

1. ÉRTÉS, AMI NÉLKÜL NINCS ELSAJÁTÍTÁS.

Az értés- (vagy input)-elmélet szerint az értés az alapja a nyelv-elsajátításnak. Az elmélet kidolgozója, a még ma is élő amerikai nyelvész, Stephen Krashen, azt állítja: ahhoz, hogy nyelvi készségeid megfelelően fejlődni tudjanak, neked értened kell, amit neked mondanak. Más szavakkal: ahhoz, hogy gyorsan elsajátíthass egy nyelvet, neked angol beszéd formájában olyan nyelvi közléseket (comprehensible input) kell kapnod, melyeket megértesz.

2. EGYNYELVŰSÉG, AMI NÉLKÜL NINCS KONTEXTUSBAN ÉRTÉS.

Jelentős mennyiségű, jó minőségű hallott és megértett beszéd téged rövid idő alatt magabiztos beszélővé tesz. Magától. Küszködés, fáradságos szótanulás és a nyelv elemezgetése nélkül. Az elsajátítás azonban csak egynyelvű környezetben (referencia-nyelv bevonása nélkül) valósulhat meg. Elsajátításról csak akkor beszélhetünk, ha a nyelvtanulás teljes egészében azon a nyelven zajlik, amelyen meg szeretnél tanulni: akkor, hogyha az értésed egyedüli alapja a hallott angol nyelv - nem a magyar vagy bármely, az értés 'segítésére' bevetett másik nyelv.

3. NINCS TÖBB LEFAGYÁS, DE VANNAK KIALAKULT NYELVI REFLEXEK.

A beszédfélénkség tanult jellegű. A megszólalási bátortalanság és a nyelvi blokk nem irracionális félelmeken alapul. A nyelvhez való analitikus hozzáállás, amely folytonos helyesbítéssel párosul, szoktatja hozzá a tanulót a folyamatos önellenőrzéshez, melyben a hibákat észreveszi magán, és magától a hibázástól kezd el félni. Ez önkéntelen és befolyásolhatatlan dolog, a tanuló nem tudja irányítani. Hiába akar beszédhelyzetben nem-szorongani, hiába próbálja legyőzni a félelmét, a mentális önsegítő technikák ebben az esetben is kudarcot vallanak.

Hatásos és fájdalommentes megoldás a tartály csordultig töltése színtiszta angollal. Így mire a tanuló tartálya 'csurig' megtelik, a számlálhatatlan alkalommal megértett beszéd sok-sok lelkesítő tapasztalatával lesz felvértezve, melyek felül fogják írni korábbi félelmeit és magabiztos angolossá teszik őt.

4. NINCS NYELVTANOZÁS, DE VAN GYORSAN ÉPÜLŐ NYELVHELYESSÉG.

Kezdő szinteken a nyelvtani fogalmakkal való foglalkozás akadályokat gördít a nyelvelsajátítás elé. A nyelvi mondanivalót az a szándék tudja értetté tenni a tanuló számára, amely a megértésre fókuszál. A nyelv analitikus megközelítése rossz irányba tereli a nyelvtanulást: az anyanyelv és az új nyelv különbözőségeinek tételes kihangsúlyozása (vagyis a nyelvtani elemzés) ellehetetleníti a nyelv könnyed befogadását.

Ha a tanuló angolul tanulja az angolt, akkor kezdő szinten biztosan nem fog analizálással találkozni, hiszen ezeket a fogalmak nagyon nehéz (és hozzáteszem felesleges) lenne angolul megértetni. A kezdő nyelvtanulónak csak angolra, egyedül angolra, színtiszta angolra van csak szüksége. Számára referencia-nyelv bevonása nélkül (vagyis angolul) érthető angol beszéd formájában.

5. NINCS FORDÍTÁS, DE MÉGIS VAN ÉRTÉS.

A nyelvtanulás szempontjából nem előnyös a szerződtetett fordító. Tudod, amikor egy tanuló (vagy egy nyelvtanár) mindenáron ragaszkodik az anyanyelvi megfelelő (a fordítás) kimondásához. A nyelv struktúrájának megismertetése helyett magát a nyelvet kell megtapasztaltatni. A nyelvi közlések kifejezésekre bontása és anyanyelvi jelentés megadása automatikusan beindítja a szerződtetett fordítót a fejedben, amelytől később aztán nagyon nehezen tudsz majd megszabadulni.