Angol videók: SZÓKINCS 

Mondd meg, mi szól a fejedben, elmondom, kell-e változtatnod angolozási szokásaidon ...

Mindenkinek van. De senki sem tulajdonít neki jelentőséget. Pedig a nyelvtanulásban ez egy elég pontos fokmérője annak, hogy helyes irányba haladsz. De mi az? Annyit segítek, hogy nem a nyelvérzéked. Egy csendes hang a fejedben, amely szinte hallhatóan megszólal, valahányszor önmagaddal kontaktusba kerülsz.

Ha olvasol valamit, akkor az olvasottak a fejedben visszahangoznak azon a nyelven, amelyen olvasol. Ha pedig valamin jár az agyad és van lehetőséged elcsendesülni kicsit... nos, akkor is a saját belső hangodat hallgatod, amint morfondírozik. Fizikálisan meghallhatatlan, belülről mégis tisztán hallható hang ez az elmédben.

Na, mi az a tiszta hang az elmében?

Belső monológnak hívják. Ritkán figyelsz rá, pedig fontos szerepe van abban, hogy értelmezd a körülötted lévő világot és hogy feldolgozd azokat az információkat, híreket, eseményeket, amelyek érnek, amelyek elérnek téged. Belső monológgal alakítod ki a véleményedet a dolgokról. És hogy jön ez a nyelvtanuláshoz? Hát úgy, hogy a belső monológ nem csak magyarul tud futni. Ha magyarul olvasol, akkor magyarul hallod, de ha angolul olvasol, akkor angolul. Persze kérdés, hogy milyen angol szól olyankor a fejedben.

Angolos angol? Vagy magyaros kiejtéssel, akadozva hangzó angol?

Ez sokat számít, hiszen a belső monológod milyensége a kiejtésed ugyanolyanságát tükrözi. Az angol belső monológod nyelvezetén fájdalommentesen lemérheted, hol tart az angolod. (Fájdalommentesebben, mintha éles beszédhelyzetben kellene tesztelned, hogy egy anyanyelvi vajon meg tudja-e érteni, amit és ahogyan mondasz.) De nem az az érdekes benne, hogy meg tudod állapítani, kezdő vagy haladó vagy-e, azt ugyanis magadtól is ki tudod találni, hanem, hogy megfigyelheted, ténylegesen hogyan hangzik az, amit hallasz a saját fejedben. Ahogyan hangzol, az megmutatja, hogy milyen nyelvi mintákon nevelődtek a nyelvi készségeid.

Rólad mit mutat meg a belső monológod?

Ha szép, angolosan hangzol a fejedben olvasás közben, akkor te eddig is elegendő mennyiségű, jóféle, szintben neked való angol közlést hallottál. Valószínűleg az angol gondolkodásod is egyre jobban alakul már. Így további intenzív fejlődéshez nincs más dolgod, mint folytatni ugyanazt, ami ehhez a jól funkcionáló belső monológhoz juttatott.

Ha viszont magyaros kiejtéssel és furán hangzol a fejedben, akkor jobb, ha abbahagyod, amit eddig csináltál. Tanulásod során biztosan nem hallottál mennyiségében elegendő angol közlést: ez az oka a belső monológod angoltalanságának. Ideje változtatni, ha szeretnéd, hogy igazán jó legyen a kiejtésed. De ehhez nem hallgathatsz akármit. Elegendő mennyiségű (vagyis kellően sok), szép angolsággal hangzó angol közlésre van szükséged, melyet angolul meg is tudsz érteni.

Mit jelent pontosabban az, hogy "angolul érteni"?

Angolul érteni azt jelenti, hogy a nyelv önmagában, a magyar nyelv segítsége nélkül nyílik meg előtted, tehát semmit nem kell lefordítani. Ehhez olyasmit kell angolul hallanod (nem olvasnod), ami a te szintedre finomhangolt. Az olvasás csak akkor fejleszt, ha te már kialakult belső monológgal (és jó kiejtéssel) rendelkezel. Máskülönben sok kárt okoz. Olvasás közben ugyanis magadban újra és újra kiejted azokat a szavakat, melyeknek a kiejtésében bizonytalan vagy. Ezek a belső monológ miatt ugyanúgy rögzülnek, mint a helyes kiejtéssel felszedett szavak.

Mit lehet tenni, hogy ne rossz angolsággal rögzüljön az angol?

Nem sok olvasással, hanem sok hallgatással fejlődik ki a belső monológod és a kiejtésed. Tehát sokat kell olyasmit hallgatni, amit önmagában meg tudsz érteni. Ennek ellenére számtalan középhaladó tanuló elköveti azt a hibát, hogy nyelvtanárok tanácsára elkezd mennyiségében olvasni angol könyveket. A fordítást ilyenkor az egyszerűség érdekében inkább elkerülik, viszont így sokszor értetlenül olvasnak, hiszen még egyáltalán nem állnak készen összefüggő angol szövegek megismerésére. Amikor önmagában nem érted, amit angolul olvasol, akkor számodra csak zaj az angol szöveg, felszedhetetlen nyelvi adat. De ugyanez igaz azokra a hanganyagokra, amiket nem értesz: hangoskönyvekre, zenei videókra.

Ezek után akkor hogyan tovább?

Ha ezeket tetted eddig, akkor nem is tudott más történni, nem is tudott másfajta belső monológ kialakulni, mint magyarul hangzó angolos monológ. És ezzel együtt ugyanilyen angol kiejtés. De neked nem kell emiatt rosszul érezni magad. Megtörtént a dolog, viszont még mindig változtathatsz. Neked is lehet echte-angol monológ a fejedben és lehet szép angolos kiejtésed is, amit akár külföldiek is elismerően megdicsérnek. Ha akarod, hogy ilyen legyen, keress olyan oktatót, aki nagy hangsúlyt helyez a hallgatásra. Léteznek ilyenek és tudnak neked segíteni rendbe tenni az angolod.

Mi minden esetre ilyen tanárok vagyunk ;)

Mit gondolunk a nyelvtanulásról?

A küszködés nélküli, hatékony és könnyed nyelvtanulást 3 kifejezéssel írhatjuk le a legjobban. Ezek: a nyelvelsajátítás, a tartály-analógia és az értés-, vagy input-elmélet.

Mi a nyelvelsajátítás?

Természetes nyelvtanulásnak is nevezhetjük. Ebben a folyamatban a tanuló számára ideális nyelvi környezetet teremtenek, ahol annyit találkozik az új nyelvvel, hogy az önkéntelenül is megragad elméjében. Bár ébren és a tudatánál van, mégis akaratlanul (ösztönösen) szedi fel a nyelvet, anélkül, hogy akár csak egyetlen nyelvtani szabályt is megmutattak volna neki. Stephen Krashen, nemzetközileg elismert amerikai nyelvész a jelenséget azzal magyarázza, hogy mindegyikünk úgy született, hogy agyunk könnyen sajátít el nyelveket. Amennyiben egy nyelvtanulónak ideális nyelvi környezetet teremtenek, meg fog történni a nyelvelsajátítás.

Nyelvelsajátítás - miért nem tapasztaltad eddig?

Ennek az az oka, hogy a hazai nyelvoktató közösség alapvetően nem hisz a felnőttkori nyelvelsajátításban. A nyelvtanárok többsége sajnos úgy véli, hogy csak a gyerekek tudnak így nyelvet tanulni. Mivel nekik plasztikusabb az agyuk és máshogyan működik, ezért képesek máshogyan (elsajátítva) nyelvet tanulni.

A felnőttkori nyelvelsajátítás tagadása egyébként világviszonylatú jelenség. Krashen a nyolcvanas évek óta kutat a témában, elméletét már akkor felépítette, munkásságát mégis csak az elmúlt években kezdte komolyan venni a szakma. Az krasheni elvek társadalmi elfogadottságától és a széles körű, gyakorlati alkalmazástól pedig még igen messze vagyunk. (Honlapunkkal többek között ennek az oktatói hozzáállás-változásnak szeretnénk a katalizátorai lenni).

Mi kell az elsajátításhoz?

Nyelvelsajátításhoz az szükséges, hogy a nyelvtanuló számára érdekes nyelvi közlések sokaságát intézzék hozzá. Azaz, eleget beszéljenek hozzá, mégpedig olyan módon, hogy ő azt megértse. Amikor a tanuló a hallott beszédet képes referencia-nyelv bevonása nélkül megérteni (amikor tehát sem az anyanyelvét, sem egy korábban elsajátított másik idegen nyelvet nem hív segítségül a nyelvi értés eléréséhez), akkor a nyelvtanulási folyamat során elsajátítás fog történni. Bár ezt a szót (az elsajátítást) a magyar nyelvben a nyelvtanulás rokonszavaként is használják, itt most a két elnevezéssel (tanulás, illetve nyevlelsajátítás) két, egymástól nyelvészeti szempontból jól elkülönülő folyamatra utalunk vele.

Tudatos tanulás vagy akaratlan nyelvelsajátítás?

Stephen Krashen vezette be a két fogalom ilyen megkülönböztetését, amivel egy rendkívül figyelemre méltó, a maga nemében radikális véleményt fogalmazott meg. Ez így hangzik: meg kell különböztessünk akaratlagos (tudatos) tanulást és akaratlan (nem tudatos) nyelvelsajátítást - és csak az egyik vezet a nyelvi készségek valódi felépüléséhez. Krashen szerint a tudatos tanulás a nyelvi készségfejlődéshez nagyon keveset tesz hozzá, a készségek fejlődése mindig akaratlan nyelvelsajátítás eredménye.

Krashen úgy véli, hogy a kifejezések memorizálása, az igeidőknek és a nyelv szabályainak tanulmányozása, valamint a nyelvi hibák folytonos helyesbítése egyáltalán nem hatékony, így nem is hozhat valódi eredményeket a nyelvtanulásban. Valódi eredmények eléréséhez az elsajátítást, mint nyelvtanulási eljárást kell megcélozni.

Milyen 'érzés' a nyelvelsajátítás?

Nem érzel semmit, legtöbbször még azt sem, hogy előrébb léptél volna. A nyelvi készségek ugyanis a nyelvtanulóban lekövethetetlen módon (listázhatatlanul), az elme természetes (de számunkra mindig lenyűgöző) tevékenységeként, észrevétlenül épülnek fel. Ez kezdetben egy kicsit zavaró lehet, hiszen a tudatos tanuláshoz szokott tanuló korábban minden nyelvtanulással kapcsolatos tevékenységét nyomon tudta követni.

A megtanult szavak, az átvett igeidők és a végiggyakorolt feladatok ugyanis pontosan számszerűsíthetők és ezzel mindig megadják a fejlődés illúzióját. Nos, elsajátításnál ez az illúzió teljes mértékben hiányzik: magát a fejlődést közvetlenül nem tudod tetten érni. De bizonyos idő elteltével azért egészen nyilvánvaló módon megmutatkozik az elsajátítás áldásos hatása.

Mennyire nehéz a nyelvelsajátítás?

Nyelvelsajátításnál a nyelvtanár munkája nehéz, akinek a nyelvi környezetet meg kell teremtenie tanulója számára. A tanulónak a megtanulandó nyelven kell érdekes nyelvi közléseket kapnia (elsősorban nézve/hallgatva). Mindezt úgy, hogy egyikük sem használhat referencia-nyelvet az értés közvetítőjeként: a tanárnak az új nyelven kell valahogyan érthetővé tennie közlendőjét. Ez persze nem lehetetlen, különösen ma.

Az online nyelvtanulásban az elsajátítás rendkívül sikeresen működik, hiszen itt lehet rengeteg képpel, a videókon személyesen megjelenve az emberi mimikát és a gesztusok sokaságát segítségül hívva sikeresen fel lehet építeni az értést. Ezáltal a tanulónak nagyon könnyű dolga lesz, hiszen a nyelvtanulásából az összes nemszeretem-tevékenység kimarad: nem kell mondatokat, kifejezéseket memorizálni, nem kell nyelvtani szabályokat megtanulni, még írni sem feltétlenül kell. A tanuló egyetlen dolga az aktív figyelem a tanórán vagy a videók nézése közben. Ennyi. A többit a tanuló elméje elvégzi.

Meg kell szenvedni a nyelvelsajátításért?

Egyáltalán nem - és a hatékonysága mellett éppen ez a rendkívüli benne. A nyelvelsajátításra épülő tanfolyamok jótékonyak 'mentálhigiénés' hatásuk miatt is. Mi Magyarországon sajnos megszoktuk, hogy bármilyen tanulásról legyen szó, az a legtöbbször fáradságos munka, küszködés és nyűg: küzdelem a kedvünkkel, az időbeosztással, a kudarcokkal, a felőrlő és lassú tanulási folyamattal - végül is önmagunkkal. Mindezt csakis azért vagyunk hajlandóak bevállalni, mert szükségünk van arra a tudásra (vagy készségre), amit a tanulás végigszenvedése végére ígérnek nekünk. Az akaratlan nyelvelsajátítás azonban nem ilyen.

Akkor milyen a nyelvelsajátítás?

Ez a nyelvtanulási eljárás élvezeti értékében is eltér a tudatos tanulástól. A tudatos tanulásnál a magyar nyelvű tanári magyarázatok jól esnek a felnőtt intellektusnak, a haladás mérhetősége (a fejlődés illúziója) pedig ad némi sikerélményt és örömet. Ezeket azonban össze sem lehet hasonlítani a nyelvelsajátítás közben tapasztalható hosszan tartó és intenzív örömérzéssel, amit nem más, mint az angolul értés komoly intellektuális lelkesedést kiváltó hatása okoz.

Mi ezt képszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy nyelvelsajátítás közben a tanuló elméjében "a neuronok szinte táncra perdülnek" és ez nem a magyar nyelv miatt van, hanem az angol miatt, amit a tanuló közvetlenül meg tudott érteni. A nyelvelsajátítás tehát egy tanuló számára rendkívül egyszerű és élvezetes módja a nyelvtanulásnak.

De vajon mennyire lenne hatékony nálad?

Egyáltalán hogyan mérhető a nyelvelsajátítás? Nem a fordítási képesség csiszolódása vagy a nyelvtani szabályok ismerete, hanem a könnyed és magabiztos nyelvhasználat jelzi, hogy a beszédértésed és a beszéded dinamikusan fejlődik (vagyis elsajátítás történik). Kezdő nyelvtanulóként az értésed mutatja, hogy milyen mértékben valósult meg az elsajátítás. Elsajátításkor az értésed mindig előrébb jár, mint a beszédkészséged, tehát teljesen normális jelenség, ha jóval többet értesz meg angolból, mint amit képes vagy elmondani.

Hogyha fordítási kényszer és erős koncentrálás nélkül, könnyedén képes vagy a saját szinteden megérteni a hallott angol beszédet (ez kezdetben lehet, hogy csak pár kihallott, ismerős angol szó vagy az egyszerű közlések szintje), akkor ott már elsajátított nyelvi készségről beszélhetünk.

És mi a mérce, ha már nem vagy teljesen kezdő?

Amikor már egy ideje elsajátítással tanulsz nyelvet, akkor az angol beszéd megértése és a beszédbátorságod lesz jó fokmérő. Vagyis, hogy éles helyzetben megérted a beszélgetőtársad nyelvi közléseit és a saját szinteden képes vagy a tartalomra koncentrálva, félelem nélkül, magabiztosan kifejezni a gondolataidat.

Más szavakkal: ha meg kell szólalnod angolul, akkor nem a szavak jelentésén és a mondatszerkesztésen gondolkozol, hanem a mondanivalón, amit el szeretnél mondani. Erre mondják, hogy már angolul gondolkozol. A legtöbb nyelvtanuló egy ponton erősen elkezd vágyni arra, hogy elérje ezt a szintet, a tudatos tanulás azonban nem tud idáig elvinni.

Mi az a Tartály-analógia?

A nyelvtanulás Tartály-analógiáját Lados Olivér, nyelvtanár dolgozta ki 2014-ben. Ez az analógia segít megérteni, hogy miként lehet rövid idő alatt használható szókincsed és hogyan leszel képes nyelvtanulási küszködés nélkül, magabiztosan beszélni angolul. A Tartály-analógia így szól: képzelj el egy nagy víztároló tartályt, amelyből szeretnénk vizet kinyerni. De nincs merítőeszközünk, s a víztároló túl magas és nehéz, így megdönteni sem tudjuk.

Hogyan nyerünk vizet belőle? Válasz egyszerű: megvárjuk, amíg megtelik vízzel és túlcsordul a tartályból. Az analógia szerint, ha megtöltöd elmédet angollal, akkor az angol ki fog csordulni belőled és képes leszel erőlködés nélkül helyesen és folyékonyan beszélni.

Hogyan fogod jól megérteni az angol beszédet?

A Tartály-analógia a beszédértés kialakulását is megmagyarázza. A beszédértés a hallott beszéd minőségétől függ, a nyelvelsajátítás ugyanis a hallással indul. Ha a tartályba rossz minőségű nyelvi közlés van betöltve, vagyis ha a kezdő nyelvtanuló rendszeresen lelassított, magyarba ágyazott, természetellenesen szétdarabolt angol beszédet hall, illetve, ha magára hagyják, hogy olvasson és ejtsen ki számára ismeretlen angol kifejezéseket, szövegeket, akkor egy kiejtés szempontjából természetellenes angolhoz szokik hozzá. Így őt nem fogják megérteni a hétköznapi kommunikációs helyzetekben és a mindennapokban használt anyanyelvi angol beszéd is érthetetlen marad a számára. Ebben az esetben is történik elsajátítás - csak sajnos a tartályba töltött magyaros beszéd elsajátítása. Ez fog kijönni a tanulóból saját beszéd formájában, így viszont amit elsajátított, az éles kommunikációs helyzetben használhatatlan lesz számára.

Hogyan fogsz tudni helyesen kommunikálni angolul?

A Tartály-analógia a nyelvhelyesség kérdésében is irányt mutat. Helyes beszéd és helyes írás nem a rengeteg hibázáson keresztül alakul ki. Ha a tanuló tartályát a kezdetektől helyes nyelvi közlésekkel töltik meg, akkor a nyelvhelyesség - sulykolás és szabálytanulás nélkül - természetes módon kialakul. Ami bemegy, az fog kicsordulni és ez attól függetlenül igaz, hogy mi megy be. De azért fontos lenne, hogy helyes és angolos angollal legyen körülvéve a tanuló, hogy a nyelvhelyességgel se kelljen küszködnie.

Mennyi menjen a tartályba?

Lados Olivér analógiája a mennyiség szemléltetésére is alkalmas. A tartály nem pohár. Nem kancsó. És még csak nem is kád. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy jelentős mennyiségű, a tanuló számára megértett nyelvi közlésre (CI, vagyis comprehensible input) van szükség ahhoz, hogy a nyelvi készségek benne biztonsággal felépüljenek. A kérdés persze rögtön adódik, hogy mégis mennyi lehet az annyi.

Minden ember agya egy kicsit másképp van huzalozva, ezenkívül másféle élettapasztalatokkal és másféle nyelvi tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek mind befolyásolják az elsajátítás ütemét. És ez az oka annak, hogy pontosan senki sem képes meghatározni, hogy például neked, mint nyelvtanulónak hány darab kimondott angol mondat meghallgatására van szükséged ahhoz, hogy a folyékony beszéd kialakuljon. De ez nem is igazán fontos.

Sok kicsi sokra megy?

A tartály egy rendkívül nagy térfogatú víztároló: a méretéhez viszonyítva egy-egy csepp alig érzékelhetően tesz hozzá az egészhez, azonban itt is igaz, hogy a sok kicsi, sokra megy. Ezt a "sok kicsit" viszont nem mérjük, nem számoljuk - igazából nem is tudjuk, hogy pontosan mennyi megy be, hiszen a tartály nem átlátszó. Természetesen egy fizikai képlettel ki lehetne számolni a tartály térfogatát, de ennek az információnak itt nem vennénk semmi hasznát. Teljesen mindegy ugyanis, hogy pontosan mennyi kell: a lényeg, hogy maga a betöltés, mint cselekvés megvalósuljon.

Milliónyi csepp, számolatlanul?

Még ha pontosan tudnám is, hogy mondjuk 2.750.000 darab különálló cseppre van szükségem, hogy a túlcsordulást elérjem - azokat a cseppeket valakinek akkor is be kell juttatnia, és nyelvtanulóként ez a lényeges. Elég megbízni a nyelvelsajátítás működőképességében: elég megérteni és "tudni", hogy amennyiben elegendő víz jut a tartályba, az egyszer majd úgyis megtölti a tartályt, amely aztán túl fog csordulni és akkor a megszólalás elkerülhetetlen lesz.

A koncepció tehát az, hogy rengeteg érdekes, érthető angol közlést kapjon a tanuló. Számolatlanul. És ebből a rengetegből egyszer csak mindenkinél felépül a nyelvi készség - még azoknál is, akik ezt magukról sosem hitték volna el. Amikor pedig a nyelvi készség felépült, meg is fog mutatkozni. De az egyes mondatok nem fontosak, nem számítanak.

Mennyi idő alatt tölthető meg a tartály?

Az egyes mondatok tehát nem lényegesek, a mennyiség és az idő viszont annál inkább. Mindnyájan szeretnénk hatékonyak lenni, ezért nagyon fontos kérdés, hogy a tartály hozzávetőlegesen mennyi idő alatt telik meg. A mennyiségről már tudjuk, hogy sok-sok nézett-hallott angol fogja a tartályt túlcsordulttá tenni. De vajon az pontosan mennyi időt fog igényelni?

Ráfordítandó idő tekintetében két támpontot lenne érdemes figyelembe venni. Az egyik: az elsajátítással kapcsolatos szakmai nyelvészeti ajánlások. A másik: a nyelvelsajátítás működéséről szerzett személyes nyelvoktatói tapasztalatunk, melyet az elmúlt 14 év kihívásai érleltek meg.

Miért nincsenek szakmai ajánlások tömegei?

Sajnos az első támpont nem létezik, ennek pedig a következő a magyarázata. Bár szinte minden magyar nyelvtanár tanul az egyetemen Stephen Krashenről és a nyelvelsajátításról, elsöprő többségük nyíltan tagadja a felnőttkori elsajátítás létezését és túlhaladottnak értékeli ennek a rendkívüli nyelvésznek a munkásságát. Mivel világviszonylatban is jellemző ez az oktatói hozzáállás, a nyelvészek lehetőségei rendkívül korlátozottak a felnőttkori nyelvelsajátítás vizsgálatára (ha alig akad, aki ezen elvek mentén tanítson, nincs mit vizsgálni).

Poliglottok az új kísérleti nyulak?

Az elmúlt években népszerűvé vált poliglottá (sok nyelven beszélővé) válni és ezért itthon és világszerte jelentősen megnövekedett azok száma, akik nyelvtanár segítsége nélkül vágnak bele a nyelvtanulásba. Közülük egyre többen találnak rá Krashen nyelvelsajátítással kapcsolatos elméletére (és a nyelvész komoly méltatásokat kap tőlük), így új terep mutatkozik vizsgálatok lefolytatására: bár, ez a terep nem a legideálisabb. A poliglottok ugyanis nyelvtanulás szempontjából egyedi esetek, mivel mindegyikük kicsit máshogyan tanul, de a legtöbbjük az akaratlan nyelvelsajátítás mellett a tudatos tanuláshoz köthető technikákat (nyelvtani tisztázás, szókincs-memorizálást) is alkalmaz.

Akkor egyedül a saját tapasztalatunkat tudjuk felmutatni?

Nem egészen. Természetesen oktatói tapasztalataink számunkra első kézből szerzett referencia arra, hogy az elsajátítás minden korosztálynál (nemcsak a gyerekeknél) működik, mégsem ennyi az összes, amit fel tudunk mutatni. Van ugyanis az országban egy tucat ember, aki szintén tudja azt, amit mi tudunk. Ez a láthatatlan tanári közösség mind hisz az elsajátításban és a maga területén kompromisszumok nélkül alkalmazza is az érdekes, érthető angol közlések használatával történő, referencia nyelv nélküli tanítást (100% angol, 0% magyar), vagyis a mi nyelvoktatási filozófiánkat. 

Mi köti össze ezeket a nyelvtanárokat?

Nem, nem mi magunk vagyunk azok, hanem egy egykori tanárképző központot működtető, széles olvasottsággal rendelkező, tőlünk jóval idősebb, sokat tapasztalt nyelvoktató: személyes mentorunk, Simonfalvi László (Leslie). Nála láttuk először, hogy hogyan működik a gyakorlatban a nyelvelsajátítás (kezdetben még a nevét sem tudtuk az elvnek, mivel ő nem nevezte módszernek a saját oktatási rendszerét, de azt láttuk, hogy működik). Nála képződtünk és tőle hallottunk Stephen Krashenről is.

Akkor többen is vagytok az országban, akiknél lehet nyelvelsajátítással nyelvet tanulni?

Igen és nem. A Leslie-nél képződött (és a tőle átvett oktatási filozófiát valóban követő) "egy tucat nyelvtanár" közül a legtöbben állami oktatási intézményben tanítanak. Mások helyi nyelviskolában vagy magánban oktatnak nyelvet, többen is a fenti az elveket alkalmazva. Jelenleg ebből a csapatból azonban mi vagyunk, akik Stephen Krashen és Simonfalvi László nyelvtanítási elveit az online tanulásra maradéktalanul alkalmazzuk.

... és ez kipróbálható?

Persze. Rengeteg ingyenes videó van fenn a weboldalunkon, amely pontosan azt célt szolgálja, hogy a nyelv tapasztalása által eloszlassuk a kételyeidet a felnőtt nyelvelsajátítás működőképességével kapcsolatban. Bár elkötelezettek vagyunk, valószínűleg nem lesz könnyű dolgunk, hisz Magyarországon szinte mindenkiben élnek a nyelvtanulásról szóló belénk rögzült általános vélekedések.

• Hogy nyelvet csak nagy szorgalommal, motiváltan, és kitartóan lehet tanulni.
• Hogy a sikerhez kell egy kis nyelvérzék is.
• Hogy a küszködés, az unalom, és az örömtelenség része a nyelvtanulásnak.
• Hogy diszlexiásan, diszgráfiásan, hiperaktívan nem tudsz nyelvet tanulni.
• Hogy szókincset csak memorizálva lehet tanulni.
• Hogy senki sem tud megtanulni egy nyelvet anélkül, hogy magyarul ne magyaráznák el neki az igeidőket, meg egyéb szabályokat.

Úgy hiszük, tisztában vagyunk a feladat nagyságával, mégsem tágítunk. Igen, Stephen Krashennel együtt mi is makacsul hisszük, hogy mindenki képes nyelvsajátításra, hogy arra születtünk, hogy nyelveket sajátítsunk el (a többes szám tudatos választás).

Természetesen nem szeretnénk semmi olyanra rábeszélni, amire nem vagy egy egy kicsit is nyitott. De ha már eleged van a sokféle cafrangos címkével ellátott hagyományos szótanulós, nyelvtanozós tudatos tanulásból, ha nem érzed elég hatékonynak, amit eddig csináltál, akkor engedd meg, hogy szelíden megkínáljunk valami egészen mással. Szándékolt célunk beletenni egy kis angolt a füledbe, és megmutatni, hogy te is képes vagy megérteni az angolt.

Tudjuk, hogy működik, amit csinálunk, de nagy vágyunk ahhoz az örömhöz juttatni téged, amelyet akkor érzel, ha belekóstolsz a nyelvelsajátításba és a saját elmédben tapasztalod meg a"neuronok táncát"...

Hogyan működik egy nyelv elsajátítása az értés-elmélet alapján?

1. ÉRTÉS, AMI NÉLKÜL NINCS ELSAJÁTÍTÁS.

Az értés- (vagy input)-elmélet szerint az értés az alapja a nyelv-elsajátításnak. Az elmélet kidolgozója, a még ma is élő amerikai nyelvész, Stephen Krashen, azt állítja: ahhoz, hogy nyelvi készségeid megfelelően fejlődni tudjanak, neked értened kell, amit neked mondanak. Más szavakkal: ahhoz, hogy gyorsan elsajátíthass egy nyelvet, neked angol beszéd formájában olyan nyelvi közléseket (comprehensible input) kell kapnod, melyeket megértesz.

2. EGYNYELVŰSÉG, AMI NÉLKÜL NINCS KONTEXTUSBAN ÉRTÉS.

Jelentős mennyiségű, jó minőségű hallott és megértett beszéd téged rövid idő alatt magabiztos beszélővé tesz. Magától. Küszködés, fáradságos szótanulás és a nyelv elemezgetése nélkül. Az elsajátítás azonban csak egynyelvű környezetben (referencia-nyelv bevonása nélkül) valósulhat meg. Elsajátításról csak akkor beszélhetünk, ha a nyelvtanulás teljes egészében azon a nyelven zajlik, amelyen meg szeretnél tanulni: akkor, hogyha az értésed egyedüli alapja a hallott angol nyelv - nem a magyar vagy bármely, az értés 'segítésére' bevetett másik nyelv.

3. NINCS TÖBB LEFAGYÁS, DE VANNAK KIALAKULT NYELVI REFLEXEK.

A beszédfélénkség tanult jellegű. A megszólalási bátortalanság és a nyelvi blokk nem irracionális félelmeken alapul. A nyelvhez való analitikus hozzáállás, amely folytonos helyesbítéssel párosul, szoktatja hozzá a tanulót a folyamatos önellenőrzéshez, melyben a hibákat észreveszi magán, és magától a hibázástól kezd el félni. Ez önkéntelen és befolyásolhatatlan dolog, a tanuló nem tudja irányítani. Hiába akar beszédhelyzetben nem-szorongani, hiába próbálja legyőzni a félelmét, a mentális önsegítő technikák ebben az esetben is kudarcot vallanak.

Hatásos és fájdalommentes megoldás a tartály csordultig töltése színtiszta angollal. Így mire a tanuló tartálya 'csurig' megtelik, a számlálhatatlan alkalommal megértett beszéd sok-sok lelkesítő tapasztalatával lesz felvértezve, melyek felül fogják írni korábbi félelmeit és magabiztos angolossá teszik őt.

4. NINCS NYELVTANOZÁS, DE VAN GYORSAN ÉPÜLŐ NYELVHELYESSÉG.

Kezdő szinteken a nyelvtani fogalmakkal való foglalkozás akadályokat gördít a nyelvelsajátítás elé. A nyelvi mondanivalót az a szándék tudja értetté tenni a tanuló számára, amely a megértésre fókuszál. A nyelv analitikus megközelítése rossz irányba tereli a nyelvtanulást: az anyanyelv és az új nyelv különbözőségeinek tételes kihangsúlyozása (vagyis a nyelvtani elemzés) ellehetetleníti a nyelv könnyed befogadását.

Ha a tanuló angolul tanulja az angolt, akkor kezdő szinten biztosan nem fog analizálással találkozni, hiszen ezeket a fogalmak nagyon nehéz (és hozzáteszem felesleges) lenne angolul megértetni. A kezdő nyelvtanulónak csak angolra, egyedül angolra, színtiszta angolra van csak szüksége. Számára referencia-nyelv bevonása nélkül (vagyis angolul) érthető angol beszéd formájában.

5. NINCS FORDÍTÁS, DE MÉGIS VAN ÉRTÉS.

A nyelvtanulás szempontjából nem előnyös a szerződtetett fordító. Tudod, amikor egy tanuló (vagy egy nyelvtanár) mindenáron ragaszkodik az anyanyelvi megfelelő (a fordítás) kimondásához. A nyelv struktúrájának megismertetése helyett magát a nyelvet kell megtapasztaltatni. A nyelvi közlések kifejezésekre bontása és anyanyelvi jelentés megadása automatikusan beindítja a szerződtetett fordítót a fejedben, amelytől később aztán nagyon nehezen tudsz majd megszabadulni.