Tanulói kérdés: Ismerem a nyelvtani szabályokat, mégsem tudok beszélni

Olivér: A klasszikus módszer szerint: ismertessünk meg egy nyelvtani szabályt, adjuk meg a szerkezet vázát, építsünk köré valamilyen tematikus szólistát és hagyjuk, hogy a tanuló mondatokat kreáljon – szóban és/vagy írásban. A helyzet az, hogy ebből nem lesz beszéd, bármennyit is kreál a tanuló. Stephen Krashen nyelvész szerint – és ezt a mi tapasztalatunk is alátámasztja – a nyelvtanuló nem képes használni egy-egy nyelvi elemet (és majd folyékonyan beszélni), amíg azt készség szinten el nem sajátította. Viszont az elsajátítás nem tud megvalósulni, ha a nyelvtanulás nyelvi definíciók mentén zajlik. Ha tehát a tanuló fejében egy nyelvtani képlet van, attól soha nem tud megszabadulni, bármennyi mondatot is ír vagy mond – vagyis nem lesz képes elsajátítani azt és nem fog tudni spontán módon, automatizmussal, folyékonyan beszélni. Azonban át lehet fordítani a fenti folyamatot – vagy még jobb, ha a tanuló eleve jól áll neki a tanulásnak -, amennyiben a tanuló sok-sok olyan értett közlést hall, amelyben az adott nyelvi struktúra benne van. Ebben az esetben agyunk először a tartalmat regisztrálja (ez az értés), majd pedig a nyelvi struktúrát (azaz a nyelvtani elemet). Ehhez tehát nem kell más, mint jó minőségű és nagy számú érthető/értett tartalom, amelyből a nyelvi elemet a tanuló “felszedi” és így gyakorlati tudásának részévé válik.

---

Eszter: Egy nyelv rendszerének a megértése és az adott nyelv használatának a képessége két teljesen különböző dolog. Ahogyan a biciklizéshez sem kell ismernünk bicajunk működési elvét; nem kell tudnunk, hogy mely fizikai törvény miatt nem esünk le róla tekerés közben; sem azt, hogy pontosan hogyan működik a csengő vagy a fék, úgy az angol nyelvet alkotó szabályokat sem kell tételesen ismernünk ahhoz, hogy beszélni tudjunk. Nemcsak, hogy nem kell ismernünk, hanem egyenesen hátráltat, ha idejekorán megismerjük. Egy nyelvtanuló ugyanis csak akkor fog tudni megszólalni és folyékonyan beszélni, ha nyelvtani ismeretek helyett magáról a nyelvről szerez elegendő közvetlen tapasztalatot: ha angol nyelvi környezetet teremtenek neki, ahol folyamatosan számára érthető nyelvi közlésekkel látják el. A nyelvtanozás elsősorban azzal hátráltat, hogy magyart hoz a nyelvtanulásba –  nyelvórákon a nyelvtani szabályok tárgyalása ugyanis a legritkább esetben történik angol nyelven. A magyar ilyenfajta ‘beengedésének’ azonban minden esetben súlyos ára van: a sikeres nyelvtanuláshoz elengedhetetlen angol nyelvi környezet megteremtése így csorbát szenved, nem tud megvalósulni. A nyelvtanozás másodsorban azzal hátráltat, hogy a tanulót a nyelvhez való hozzáállásában analitikussá teszi. Aki nyelvet tanul, az nyelvi környezetben ösztönösen a nyelvet befogadó személyként kezd viselkedni, ez pedig természetes módon alkalmassá teszi őt a sikeres nyelvelsajátításra. Analitikus gondolkozással azonban a beszéd megmarad egy tudatos szinten, nem tud automatizmussá válni, és ez bátortalanságot és a beszéd nehézségét okozza.