Köztudott, hogy a békák nagyokat ugranak. Általában viszont csak lassan vánszorognak. Úgy tűnik, hogy valami miatt a vánszorgás a kedveltebb jármódjuk és csak ritkán ragadtatják magukat arra, hogy hatalmasakat ugorjanak. De – merül fel a kérdés – miért is tölti valaki vánszorgással az időt, amikor helyette nagy ugrásokkal is közlekedhet? Nem lenne úgy sokkal gyorsabb? Nem lenne úgy sokkal logikusabb?

A kérdés jogos, a válasz azonban meglepő módon az, hogy a béka a feltételezésekkel ellentétben nagyon is energia-hatékonyan mozog. Vagyis ő csinálja jól. És, bár ezt még biztosan nem mondta neked senki, de te is tanulhatsz tőle. A nyelvtanulásban ugyanis a béka mozgásmintája egy fontos törvényszerűségre mutat rá.

Mi köze a béka mozgásának a tanulásunkhoz?

Nyelvet akarunk tanulni. Belekezdünk örömmel, lelkesedéssel. Nekilódulunk nagy kedvvel… Aztán egy ponton valami észrevétlenül megváltozik, a lendület lassul, mert a dolog nehezedni kezd: bonyolultabb dolgokat tanulunk, a vártnál több időt kell a tanulásra fordítani. Ezzel együtt pedig kezdenek elmaradni azok az örömérzések is, amik a tanulásban eddig olyan nagy lendületet adtak. Mi ez a megbicsaklás és hogyan kell értelmezned?

A MEGBICSAKLÁS TERMÉSZETRAJZA

Valahogy úgy tűnik, mintha a tanulási körülmények egy ponton makacsul összeesküdnének ellenünk és feltett szándékuk lenne legyőzhetetlen akadályokat gördíteni nyelvtanulási céljaink elé. És aztán elhisszük, hogy ez már csak így van. És ráfogjuk az időhiányra, a pénzhiányra vagy a született nyelvtanulási alkalmatlanságunkra. Pedig a kezdeti lendületünk ékesen bizonyítja, hogy bizony megvoltak a forrásaink a nyelvtanuláshoz, sőt vannak kialakulóban lévő készségeink is.

Valami mégis megváltozik ilyenkor, és úgy érezzük, hogy nem bennünk, hanem a körülöttünk. Mivel azonban nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mi lehet a gond, ezért azt sem tudjuk, hogyan kerekedhetnénk felül a nehézségeken. Így hát megbicsaklunk a nyelvtanulásban és egy időre (így mondjuk) félretesszük az angolt. Aztán az idő eltelik…

Van egy másfajta megbicsaklás is

Ugorjunk egy picit vissza az időben. Tekerjük vissza a felvételt oda, ahol még örömmel tanultunk: oda, amikor lelkesen és izgalommal fogadtuk be az újabb és újabb impulzusokat az angol nyelvből. Ha ezek az impulzusok huzamosabb időn át érnek bennünket, akkor az előbbi megtorpanás helyett kezdjük úgy érezni, hogy nekünk bizony szárnyaink nőttek és most már aztán fénysebesen repülünk a célunk felé.

Ez a szárnyalós érzés azonban a legtöbbször elbizakodottá tesz. Nem gőgösek leszünk ilyenkor, hanem csak hajlamosak vagyunk túlpörögni. Mint az először önállóan bicajozni képes gyerkőc, aki a fékezést még nem gyakorolta eleget, az új készség birtoklása feletti örömében viszont megállíthatatlannak képzeli magát. Addig, ameddig egy nála nagyobb rendíthetetlenül álló tárgynak neki nem kerekez…

Amikor a megbicsaklás okozója maga a lendület …

A másfajta megbicsaklás akkor következik be, amikor a legkevésbé számítunk rá – pont úgy, mint a bicajjal gyerekkorunkban. A gond nem a megtorpanás itt, hanem éppen a lendület. A lendület, amit nem tudunk kordában tartani.

A megállíthatatlan lelkesedés arra sarkall, hogy haladjunk gyorsabban, tanuljunk nagyobb lépésekben, intenzívebben. Paradox módon azonban épp ennek a lelkesedésnek a hátán kap gellert a tanulásunk, mivel túlpörgünk, túlvállalunk, túlhajtjuk magunkat.

Ilyenkor hatalmába kerít a magabiztosság érzése, hogy én már ezt tudom, én már komolyabb anyagokat is kész vagyok befogadni. Előveszünk hát bizonyos nehezebb anyagokat és olyanokat kezdünk tanulni, amelyek túl nagy ugrást jelentenek (túl van azon a bizonyos megugorható kihíváson, ami hatékonyan visz előre). Vagy olyan módon kezdünk tanulni, ahogyan nem hatékony.

És jön a kudarc …

Az eredmény mindenképpen kudarcélmény lesz, ami viszont olyan durván lehűti a túlfűtött lelkesedést, hogy attól teljesen összezavarodunk és akár kétségbe is esünk. És persze megtorpanunk. Így szenved el egy másfajta megbicsaklást a tanulásunk hónapokra, de inkább évekre elkedvetlenítve minket a folytatástól.

HOGYAN SEGÍTHET A BÉKA?

A megbicsaklás nagyon egyszerűen elkerülhető. A béka ugyanis vánszorog, nem ugrik – ugye még emlékszel? Neked is “vánszorognod” kell tehát, nem ugrálni. De ezt mindjárt elmagyarázom.

Tanulás békalépésben

Illusztrátori képzésem során a tanárom nemrég mondott valamit, ami nagyon jól megragadja a nyelvtanulásnak (meg úgy általában bármi megtanulásának) a lényegét. Ezt mondta:

“Nagy ugrásokkal tanulunk, amelyeket fennsíkok (tanulási platók) követnek. Hogy minden nap megjelensz (vagyis, hogy napi szinten időt töltesz a tanulással), azzal fejlődsz!”

A béka mozgása energia-hatékony. Nem ugrál – mert az nem hatékony. A tanulásban mi nagy ugrásokat szeretnénk: látni, érzékelni a látványos fejlődést. De a tanulás nem így működik, hanem úgy, ahogyan a béka mozog.

Kívánatos kis lépésekben haladni a tanulásban?!

A béka azért vánszorog, mert ez így jó neki. És ezen a ponton közös az érdek, ugyanis a béka is, meg te is haladni szeretnétek. Mozgásban lenni.

A béka vánszorog, mert így jó neki és neked is segít, ha megtanulod látni a vánszorgás jelentőségét. A tanulás ugyanis javarészt apró lépésekből áll. “Vánszorogva” haladunk. Apró lépéseken keresztül, de stabilan. Még egyszer elmondom: apró lépésekben, de stabilan haladunk.

Ha ugrálsz, akkor nem jutsz előbbre, csak kifáradsz

Ha passzívan vágyakozol arra, hogy beszélhesd az angolt, akkor is csak egy helyben toporogsz. De ha biztosan, apró lépésekben mész előre, akkor egyszer csak el fog hozzád érkezni a késztetés, hogy egy hatalmasat ugorj előre. És ezt akkor könnyedén meg fogod tudni tenni, sőt, elkerülhetetlen lesz.

AZ APRÓ LÉPÉSEK MEGTÉTELE AZT JELENTI, HOGY SZENVEDNED KELL?

Nem ezt jelenti. Az apró lépésben haladás nem keserves vergődés, hanem kitartó mozgás, amely stabilan visz téged a célod felé.

Nem kell szenvedned abban az értelemben, hogy nem kell olyat tenned, ami fájdalmat okoz. De ha te rohanni, száguldani vagy szárnyalni vágysz, akkor azért okozhat kellemetlen érzést a lassabb haladás: frusztrálhat a tudat, hogy nem ugrálsz, csak “vánszorogsz”.

Frusztrálhatnak az ismerősök, hogy még mindig nem érted meg az amerikai filmeket magyar felirat nélkül. Frusztrálhat, hogy még mindig nem tudod elolvasni angolul, amit szeretnél vagy még mindig nem tudod könnyedén megértetni magad külföldiekkel.

A kimért haladás alapvetően egy érzelmileg semleges mozgás

Nem a gyengék “vánszorognak”. A béka nem gyenge állat, viszont energia-hatékony. És eléri az úti célját. Sok nyelvtanulóról viszont ez sajnos nem mondható el.

Sokan amiatt nem érik el az úti céljukat az angollal, mert megvetik az apró lépéseket, helyette szárnyalni akarnak. És ameddig a szárnyalás elérkeztére várnak, addig a “vánszorgók” észrevétlenül közelebb kerülnek a céljukhoz és adott időben el is érik azt.

A koncentrált, apró lépésekből épülnek a valódi készségek

Igen, a készségek elsősorban nem a felszínes kapkodásból fejlődnek, éppen ellenkezőleg! Ha nincs kimértség, megfelelő mértékű kihívás akkor ott nem épül készség. Ezt sokszor vánszorgásként éljük meg. A kitartó, céltudatos araszolás azonban az egyetlen olyan mozgásforma, amely elvisz téged a célig: kizárólag így fejlődik a kívánt szintre angol beszédkészséged – egyik apró készség a másikra.

Kitartóan, apró lépésekben haladni ideális a nyelvtanulás szempontjából, és ez pontosan azt jelenti, amit Alison írt nekem: jelen lenni napról napra és aprókat lépkedni a cél irányába. Gyakorolni: napról napra, napról napra. Úgy, ahogyan útmutatást kapsz erre a tanárodtól. Szóval, te is el fogod érni a célodat, beszélni fogsz angolul, ha nem adod fel a lépésenkénti előre haladást.

AMI NEM LÁTVÁNYOS AZ NINCS IS?

A kis lépések nem látványosak, de igen hatékony módja a nyelvtanulásnak. Kétségtelen, hogy a jelentéktelennek tűnő lépések egy jelentőségteljes folyamatnak, a valódi tanulásnak az apró alkotóelemei. Becsüld hát meg őket és értékeld magadban, hiszen fontosak. Sőt, fontosabbak, mint egy-egy nagy ugrás. Apró lépések nélkül ugyanis nagyobb ugrás sem következhetne be.

Az apróbb lépések sem olyan aprók azért, hogy ne lehessen őket észrevenni. Az ember azonban hajlamos átnézni rajtuk, épp  mert valami látványosabb dologra vár. Könnyen lehet hát, hogy te nem érzékeled, a tanárod viszont pontosan látja, hogy fejlődsz és előbb-utóbb majd te is érzékelni fogod a változást. Érzékelhető fejlődés (ezt hívjuk a következő tanulási platóra való felugrásnak) ugyanis a kitartó haladás eredményeképp elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Csinálj úgy, mint a béka és felemelt fejjel kitartóan haladj a célod felé. Egyszerre egy lépést, és ugorj, amikor itt az ideje. Megéri.

Online Angol Tanulás Otthon

Az angol tanulásban tapasztalt “vánszorgás” tehát egy stabil előrehaladást jelent, ami egy külső szemlélő számára sokszor egyáltalán nem is tűnik vánszorgásnak. Időnként pedig ott vannak a nagy pillanatok, amikor egy nyelvi készséget olyan szinten felépítettél, hogy hirtelen meglódulsz – ugrásszerű fejlődést tapasztalsz az angol tanulásodban… majd újra a platón kell haladnod.

A kulcs az hogy elfogadd: az elménk így működik, időre van szükségünk ahhoz, hogy egy új dolog mélyen üljön és készséggé váljon. Ezen az oldalon megtalálod azokat az angol nyelvi kurzusokat, amik a stabil előrehaladást biztosítják az angol nyelvtanulásban. Ha követed az instrukciókat, a nyelvtanulásodban elkerülheted a megbicsaklást és célba juthatsz – előbb, mint gondolnád. 

Nézz körül tehát az angol nyelvleckéim között és próbáld is ki őket!