2010-ben Londonba érkeztem családommal. Hamarosan arról értesültem, hogy a környékünkön nyelvtanfolyamokat szerveznek a helyieknek, akik jórészt bevándorlók voltak és legtöbbjük alig vagy egyáltalán nem beszélt angolul.

Volt ott ukrán, iraki, iráni, pakisztáni, indiai, bolgár, nepáli stb. tanuló. Emlékszem az idős nénikre, bácsikra, akiket unokáik írattak be, mert a nevükön és néhány számon kívül mást nem tudtak angolul – írni sem, olvasni sem (mármint angolul).

A brit tanárok természetesen a könnyű tanulókat akarták, így a középhaladó kurzusokat vitték – általában 3-6 tanulóval.

JOGOSAN MERÜL FEL A KÉRDÉS: HOGYAN TANULTAK MEG ANGOLUL EZEK AZ EMBEREK?

Mit kezdene egy angol tanár egy csomó nepáli tanulóval, akik idősek, nem beszélnek angolul, nem értik az angolt és ezen felül nem ismerik a betűket sem! Mi az az egyetlen eszköz, amivel ezek az emberek megtaníthatók arra, hogy angolul beszéljenek?

Nos, ez maga az angol nyelv. :) 

Az első “kihívás” – az életkor

Általános az a nézet, miszerint gyerekkorban a legkönnyebb elsajátítani a nyelvet, és a kor előrehaladtával ez egyre nehezebbé válik. Nos, ez az állítás ebben a formában nem állja meg a helyét. Egy másik cikkem az Angol nyelv elsajátítása sorozatban részletesen foglalkozik az életkor témával, de röviden annyit, hogy egy tinédzser és felnőtt tanuló sokkal gyorsabban lép előre a nyelv alapjaiban, mint egy kisgyermek.

Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a kor előrehaladtával az agyunk kevésbé befogadó: többször kell találkoznunk valamivel ahhoz, hogy emlékezzünk rá (ez a folyamat 50 éves kor után érezhető leginkább), de a pedagógia feladata az, hogy a feltételeket biztosítsa. 

A mi pedagógiánk alapja pontosan ez: angolul beszélni a tanulókhoz úgy, hogy megértse a közléseket, majd reagáljon rá – ez történhet utasítok elvégzése útján vagy kérdésekre adott válaszokkal.

A második kihívás – a kulturális különbségek

Mielőtt bementem az első órámra, ahol vegyesen voltak különböző nemzetiségbeli tanulók (irakiak, pakisztániak, ukránok, bolgárok, románok, nepáliak stb.), beszélgettem több emberrel is, akik óva intettek a kulturális különbözőségekre. Vettem az adást, ám a tanterembe lépve már csak tanulókat láttam magam előtt.

Mindent úgy csináltam, ahogy szoktam, és ezek az emberek nagyon vették az adást! Jókat nevetgéltünk ugyanazokon a gag-eken, amiket a magyar tanulóknál is bedobunk, hogy a helyzetet oldjuk.

Amit megtanultam: a közös tanulás vágya áthidalja a kulturális “szakadékot” és egy közösséget hoz létre.

A harmadik kihívás – kezdő tanulók, előtanulmányok nélkül

Ez számunkra a legkönnyebb, de nem úgy az angoloknak! Angliában a teljesen kezdőknek nem adnak kurzusokat: egyszerűen elhajtják őket, mivel nincs pedagógia arra, hogy egy teljesen értetlen tanulóval mit is lehetne kezdeni. Az angol anyanyelvi tanárok borzasztó büszkék arra, hogy felsőfokra készítenek haladó tanulókat (ezt mi is sikeresen tudjuk csinálni), azonban a kezdőkkel nem tudnak mit kezdeni – és nem is tartják annyira értékes feladatnak.

Valójában azonban ez az igazi pedagógiai és módszertani kihívás: angolul elindítani egy teljesen kezdőt és rátenni a lábát az értés útjára. 

A negyedik kihívás – nem ismerik a betűinket és nem tudnak olvasni

Ha az előzőek nem is jelentenének valódi kihívást, ez a helyzet komoly fejtörést okozhat. Az általunk alkalmazott módszer azonban mindenek előtt a hallás utáni értésre helyezi a hangsúlyt, hiszen ez mindennek az alapja: ebből jön a szóbeliség, ez alapján tudunk olvasni és írni is. Ha nincs angol a fejünkben, sem a beszéd, sem az olvasás, sem az írás nem tud kreatív módon létrejönni.

Tehát az óráink lesősorban szóbeli közlések köré épültek, sok értést segítő segédanyaggal: elsősorban képekkel, rajzokkal, illusztrációkkal. 

Abban az időben legnagyobb fiam, Dominik (akivel a 40 gyakorlat videóiban is találkozhattál) 2. osztályba lépett, így az írásgyakorlás még javában folyt. Természetesen el voltunk látva a klasszikus 3 vonalas lapokkal. Ideális volt arra, hogy egy-egy szót vagy betűt előírjunk, majd ezt pár percben gyakoroljuk, és hazaadva otthon tovább dolgozzanak rajta azok a tanulók, akiknek szüksége volt rá.

Tanító lévén, minden eszközt bevetettem: levegőben nagy mozdulatokkal “írtuk” a szavakat, majd levegőben csukló mozdulatokkal, azután lapon nagyban, végül a 3-vonalas lapra. A csillogó szemek mindent elárultak: ezek az emberek akartak kommunikálni, olvasni és írni is.

Egyetlen tanév alatt lezártuk ugyanazt a tananyag mennyiséget, amit egy normál csoporttal szoktunk. Ezek az emberek azonban ez idő alatt írni és olvasni is megtanultak. És ez hatalmas eredmény.

A nagy tanulság: a motiváltság simán áthidalja a korból fakadó esetleges “hátrányokat”.

Összefoglalva

  1. a nyelvtanulás motorja az értés
  2. minőségileg az angolul értés magasabb rendű, mint a magyarul értés
  3. a kor nem hátrány, ha nem hátrányként kezeljük
  4. jó pedagógiával az idősebbek ugyanolyan gyorsan tudnak haladni, mint a fiatalabbak – nincs szükség “időseknek létrehozott csoportokra”, ami trendi manapság: ez a rosszul alkalmazott pedagógia/módszer jele
  5. kulturális különbségeket áthidal a tanulás öröme
  6. a tanulás öröme és sikere sebességet eredményez: a nepáli tanulók az angolon kívül olvasni és írni is megtanultak, miközben európai társaiknak ezt nem kellett

Az év végén, az utolsó angol órám előtt megkérdeztem feleségemet

Vajon milyen lesz az utolsó óra? Bemegyünk és a végén kijövünk? Lesz valami elbúcsúzás? Nos, az óra végén egyik tanulóm odalépett hozzám, elővett egy fehér selyemsálat a táskájából és egy “Thank you, teacher” kíséretében a nyakamba kötötte.

Aztán jött a második tanuló, majd a harmadik és így tovább (volt, aki csokikat adott azzal, hogy a gyerekeknek vigyem haza), míg végül egy nagy köteg sállal a nyakamban léptem ki a teremből. Anyósom szintén így járt, ő is kezdő nepáliakkal dolgozott. Lementünk az alsó szintre, ahol a brit tanárokkal futottunk össze. Ámulva és irigykedve kérdezték, mi történt. Elmondtuk. Ők egyetlen sálat sem kaptak tanulóiktól. Ők eljöttek az utolsó órára és hazamentek. Pedig nepáliak voltak. Mi jól végeztük dolgunkat. 

Én szeretem a kihívásokat és hiszek abban, amit csinálunk

Az a pedagógia és módszertan, amit 2002 óta alkalmazunk és amiben folyamatosan tapasztalatokat gyűjtünk, képessé tesz arra téged is, hogy hozzásegítsen ahhoz, hogy az angol nyelvet ne csak tanuld, hanem végre elsajátítsd.

Online angol tanulás

Ha az angolok nem is, mi sikeresen megoldottuk az angolul nem beszélő, nem olvasó, nem író ázsiai tanulók nyelvi oktatását. Az angol nyelv tehát tanulható angolul, ez nem kérdés. Ráadásul így az anyanyelv nem zavar be, az angolt természetes módon tudod elsajátítani. Szólista, nyelvtanozás, fordítás helyett az értés kapja a központi szerepet.

De vajon ez otthoni tanulás során is működik? Igen! Kezdő nyelvtanulóként is megtapasztalhatod, milyen az, amikor angolul tanulod az angol nyelvet: az angol nyelvtanulás kezdőknek (40 nyelvi gyakorlat kezdőknek) anyagomat mindenképp javaslom megnézni!

Ha újrakezdő nyelvtanuló vagy, a Beszédfejlesztő Történetek I. tananyagom biztosítja számodra a készségek kialakítását. Ezzel a tananyaggal az angol nyelvtanulás otthon is biztonsággal megvalósítható.

A tananyagokat ki is próbálhatod. A teljes tananyag paletta itt található: komplett angol tananyagok.