Vitathatatlan, hogy a szülők általában a legjobbat szeretnék gyermekeiknek. Legtöbbjük (több más készség mellett) az angol nyelv ismeretét is alapvető fontosságúnak érzi, emiatt pedig szeretne minden adódó lehetőséget megragadni a minél korábbi nyelvelsajátítás megtámogatására.

Kis gyermekek oktatásával foglalkozó nyelvtanárok általában előszeretettel javasolják az angol gyerekzenék és mesefilmek beépítését a hétköznapokba. Azért, hogy ezáltal a kisgyermek fülébe játszva belemenjen a beszélt angol nyelv. A közvélekedés ugyanis az, hogy ezek a modern eszközök (mesék, zenék) igen hatékonyak egy nyelv megismerésében: segítségükkel egy kisgyermek komoly lépéselőnyre tehet szert a nyelvtanulásban.

Valóban igaz ez? Ténylegesen vajon mekkora hatásfokkal bírnak ezek az eszközök?

Ahogyan ezt az egészet mi elképzeljük

A kisebb gyerekeket elbűvöli a képernyő és teljesen bele tudnak feledkezni a mesefilmekbe. Minden szülő tapasztalta már, hogy ilyenkor milyen gyorsan és meglepő pontossággal szednek fel kifejezéseket, nyelvi fordulatokat, hanglejtést a magyar nyelvű mesékből pl. valamelyik szereplő affektálását, állandósult szófordulatait. Ha ez a magyar nyelvben ilyen egyszerűen megy – érvelünk – talán az angol is így ragad majd rá. Csak rendszeresen nézze az angol meséket és az anyanyelvhez hasonlóan az idegen nyelvvel is észrevétlenül meg fog barátkozni és könnyedén, erőlködés nélkül fel fogja tudni szedni.

Ami valójában történik

A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Egy idegen nyelv elsajátítása nem az anyanyelvvel azonos módon történik! Nem is történhet. Hogy ezt megérthessük, gondoljunk most bele kicsit, hogyan is volt az velünk, meg a magyarral…

A nyelvet még nem beszélő kicsi gyermeket, aki te voltál, rendszerint egész nap, éveken át mindennap 100%-ban magyar nyelvi környezet vett körül – igen, a napközbeni alvás idején is. Amikor az anyanyelvedet tanultad, nem volt semmiféle nyelvi összehasonlítási alapod és nem tudtál elvontan gondolkozni. Ugyanakkor az egyetlen nyelvi eszköz, amellyel megértethetted magadat a veled folyamatos interakcióban lévő hús-vér felnőttekkel, az az általad még nem beszélt magyar nyelv volt.

Ezek a tényezők igen komoly ösztönzői voltak úgy a te anyanyelvi fejlődésednek, mint az enyémnek. Ebben a nyelvi légkörben elkerülhetetlenné vált a magyar nyelv elsajátítása, és tényleg: előbb vagy utóbb, de születésünk után pár évvel mindenképpen eljött az idő, amikor először megszólaltunk magyarul. Aztán később egyre többet és többet tudtunk ezen a nyelven elmondani. És már nem volt többé idegen hablaty a magyar, hanem a környezetünkkel való kapcsolódásban az első számú kommunikációs eszközünkké vált.

Így volt ez velünk, meg a magyarral. De hogy van ez velünk, meg az angollal?

Hogyan tanulunk idegen nyelvet? Nos, akár iskolás korunkban, akár felnőttként kezdünk el angolozni, már az indulásnál eltérünk az anyanyelvünk esetétől. A legtöbbünknek sajnos nem adatik meg a lehetőség, hogy a nyelvtanulásunk kezdeti szakaszában egész nap, éveken át mindennap 100%-ban angol nyelvi környezetben éljünk.

Hozzánk nem beszélnek naphosszat angol anyanyelvű hús-vér emberek és ezért az idegen nyelv tanulásából igen gyakran hiányzik az a másoktól érkező kedvesen noszogató kényszer, amely a megszólalást elősegíti. Ebben a beszélni tanuló személy közlésvágya egyszerre ki tudna csírázni, lehetővé téve, hogy egy bizonyos nyelvi szinten a nyelv könnyedén, erőlködés nélkül kifolyjon a tanulóból.

Az idegen nyelv elsajátítása abban is eltér az anyanyelv elsajátításától, hogy előbbi esetében már ott van nekünk a magyar is, amelyhez nyelvi referenciapontként visszanyúlhatunk.

Mit jelent a nyelvi referenciapont?

Nem a fordításra gondolok, hanem az elsajátítás azon tulajdonságára, hogy egy új ismeretet minden esetben egy már megszerzett ismerethez kapcsolva tudunk megjegyezni, ill. egy új nyelvi készséget egy már korábban elsajátított készségre tudunk ráépíteni. Az anyanyelv szerkezetének ismerete, még ha nem is vagyunk jók magyar nyelvtanból, ösztönösen ott van bennünk és amikor egy idegen nyelvet próbálunk elsajátítani, agyunk folyamatosan visszanyúlik ehhez az előző nyelvtanulási élményhez és a megtanultakat összeveti, kapcsolja, rendszerezi.

A nyelv elsajátításában fokozatok (ha úgy tetszik, lépcsőfokok) vannak, amelyeket a megfelelő sorrendben kell végigjárni, egyesével lépve fel a következő lépcsőre, ahhoz, hogy eljussunk a megszólaláson át a könnyed angol beszédig. Minden egyes elsajátított készségrészlet egy-egy lépcső és ezek együtt alkotják a nyelvtanulásunk csigalécsőrendszerét. A lépcsőrendszerben minden következő lépcsőfok egy előzőre épül, azzal érintkezik. És bár az elsajátított készségeknek van egyfajta rendje, az egész nagyon tág, egyéni keretek között épül. Vagyis egyénenként nagy mértékű eltérés lehetséges abban, hogy mely készségrészletet mely másikkal kapcsolunk össze, annak érdekében, hogy az új készség beépülése sikeresen megtörténhessen.

A csigalépcsőrendszer formája és hossza tehát mindenki esetében más és más, az azonban kivétel nélkül igaz szokott lenni, hogy az anyanyelvet mindegyikünk egyfajta referenciaként, az idegen nyelv tanulási lépcsőrendszer mellett futó korlátként használjuk. Magunkban nem tudatosan visszanyúlunk (mert már van hova visszanyúlni), és a meglévő rendszert (ami maga a magyar nyelv) mintegy keretként felhasználjuk az angol tanulásban. Mindez akaratunkon kívül, nem tudatosan történik.

Ez az agyi ténykedés viszont egyáltalán nem azonos azzal, amikor a angol nyelvtant tudatosan, analitikusan és egy az egyben próbáljuk megfeleltetni a magyar nyelvtannal, mint ahogyan azzal sem, amikor az angolt a magyar nyelvi logikájára akarjuk felépíteni. Előbbit akaratunkon kívül tesszük, és ez egy nyelvtanulást valóban segítő, ‘lépcsőépítő’ stratégia a részünkről, míg utóbbival a beépülést akadályozzuk, így a nyelv elsajátítást romboljuk. Térjünk most vissza a kisgyermekekre és a mesefilmekre.

Miért tűnik mégis úgy, mintha hatásos lenne a mesenézés?

A kisgyermeket lenyűgözi az, amit a képernyőn lát és bizonyos angol szavakat, kifejezéseket valóban fel is tud szedni ilyen módon. És ez látványos dolog, főleg azokban a családokban, ahol fontos a szülőknek, hogy a gyermek a kortársainál korábban sajátítson el bizonyos készségeket.

De vajon amit a kisgyermek a mesefilmekből visszaad, az értelmezhető úgy, hogy az elsajátítás sikeres volt? Angol meséket nézve egy nagyrészt magyar nyelvi környezetben (család, óvoda stb.) meddig lehet eljutni a nyelvtanulásban?

A színek, számok, testrészek, az állatok nevei és néhány ige az, ameddig az ilyen nyelvtanulás terjed és ez – valljuk be – strukturált tanulással, nyelvtanár mellett az első néhány tanóra alatt elsajátítható.

Mire tervezték általában a meséket?

Vajon mi az oka annak, hogy egy angol nyelvű mesefilm nem képes beszédre bírni a gyermekünket bármilyen gyakorisággal, bármilyen hosszan van is naponta elé ültetve? A dolog úgy áll, hogy a meséket nem erre tervezték. A mesefilmek angol anyanyelvű gyerekek számára készülnek, céljuk a szórakoztatás (esetleg az ismeretterjesztés), nem pedig az angol nyelv megtanítása nem anyanyelvieknek. Ezeknek a meséknek olyan gyerekek a célközönsége, akik már maguk értenek/beszélnek angolul, emiatt nem úgy vannak felépítve, hogy abból egy a nyelvet még alapjaiban sem ismerő személy sokat profitálhatna.

Mire van szüksége egy magyar gyereknek ahhoz, hogy sikeresen sajátíthassa el az angol nyelvet?

Egyetlen szóval: érthetőség. Egyetlen gyermek – vagy akár felnőtt – sem képes a nyelvtanulás első szakaszában elvont dolgokat megérteni, kikövetkeztetni. A nyelvtanulás első – igen jelentős – szakasza egészen konkrét dolgokról szól: minden közléshez valamilyen konkrét dolognak kell kapcsolódnia, vizuálisan vagy egyéb módon.

Ezzel szemben a rajzfilmek tele vannak “statikus” párbeszédekkel, monológokkal, dalokkal: a képi megjelenítés nem a mondandót jeleníti meg, így érthetetlen marad.

Ahhoz, hogy egy magyar kisgyermek profitáljon rajzfilmekből, mesékből, vagyis, hogy képes legyen néhány idegen nyelvű kifejezésnél többet felszedni, ahhoz a meseszereplők között elhangzó párbeszédeknek nagyobb részben számára felfogható, megérthető kommunikációnak kellene lenni. Ez azonban nem jellemző: gyermekünk csak akkor profitálhatna ezekből, ha neki az angol az anyanyelve lenne vagy ha kétnyelvű szülők gyermeke lenne.

Hogyan lehet mégis kiaknázni a meséket?

Önmagában alkalmazva, a mesék nagyon alacsony hatásfokkal bírnak. Strukturált, módszertanilag megfelelő tanulás részeként azonban, egy figyelmes hús-vér személlyel angolul beszélgetve, a mesében látottakat érthető szintre víve és feldolgozva hatékony lehet kisgyermekek esetén.

 

 

Angol nyelv kezdőknek

Akár kisgyermek, akár fiatal vagy felnőtt tanulásáról beszélünk, a kulcs a nyelvi értés biztosítása egy angol nyelvű környezetben. Ha nem adatokat (szavak, szabályok) akarsz fejben tartani, hanem készségeket (reflexeket) akarsz kialakítani, az angol nyelvtanulás kezdőknek (40 nyelvi gyakorlat kezdőknek) anyagomat mindenképp nézd meg.

És itt nem kell megállnod: angol gondolkozás mélyítését gyorsíthatod a Beszédfejlesztő Történetek I. tananyaggal, ami szorosan ráépül a 40 nyelvi gyakorlatra. Ezzel az anyaggal az angol nyelvtanulás otthon is sikeres lesz.

A tananyagokat ki is próbálhatod. A teljes tananyag paletta itt található: komplett angol tananyagok.