“A barátom ugyan nem beszél helyesen, de megérteti magát. Én más vagyok. Én nem merek megszólalni, mert félek attól, hogy helytelenül mondok valamit.” A két véglet a nyelvtanulók között. Vajon mi okozza azt, hogy valaki kontroll nélkül képes “kommunikálni”, míg a másik szinte lebénul?

Ennek az okozója nem más, mint a már korábbról megismert MONITOR. De lehet egy most még kontrollálatlanul, helytelenül de folyékonyan beszélő tanulóból és egy állandóan leblokkoló tanulóból helyesen és folyékonyan beszélő tanuló? Keressük meg a választ a kérdésre!

Mi a monitor?

Ahogy azt a korábbi cikkekben részletesen bemutattam, a monitor a tudatos tanulás során kialakult belső ellenőrzési rendszer, amely az elmében létrejött angol gondolatokat felügyeli és a kiejtés előtt “leellenőrzi”, és csak akkor engedi tovább, ha megbizonyosodott arról, hogy minden rendben van.

Hatékony-e a monitor a folyékony kommunikáció szempontjából?

A kutatások megdöbbentő eredményeket hoztak. Nyelvészek azt tapasztalták, hogy a tudatos tanulás során megismert nyelvi elemek élő, spontán kommunikációban nem jönnek elő.

Egyik alkalommal egyetemistáknak írásbeli fogalmazási feladatot adtak elegendő időt hagyva a munkára, külön kiemelve azt, hogy figyeljenek oda a nyelvi struktúrákra. Az eredmény: az írások nyelvhelyességi szintje jól tükrözte a tanulók nyelvi elsajátítási szintjét. Másképp fogalmazva: a tanulók hibáztak azokban a nyelvi elemekben, amikről már tanultak ugyan, de még nem sajátították el.

Amikor azt a feladatot kapták, hogy javítsák ki a hibáikat, ugyanez történt: csak azokat a nyelvi hibákat tudták felismerni és kijavítani, amelyekről nem csak tanultak, hanem amelyeket már mélyen el is sajátították.

A kutatások azt mutatták meg, hogy csakis az írásbeli tesztfeladatok során képes egy nyelvtanuló előhívni a tudatos szinten lévő nyelvi elemeket.

Hasznunkra van tehát a monitor, ha az életben nem tudunk onnan dolgozni? Igen, lehet hasznunkra a monitor, de meg kell tanulni jól használni…

A nyelvtanulók 3 típusa

1. A túlszabályozók

Vannak olyan nyelvtanulók, akik túlszabályoznak. Ők állandóan próbálják monitorizálni beszédüket, aminek a következménye az, hogy kommunikációjuk bizonytalanná és nehezen követhetővé válik. Gyakran a kiejtett szavak közepén próbálnak módosítani, ami teljesen megöli a folyékonyságot és az értő beszédet. Ők a formákra koncentrálnak a közlendő helyett.

A túlszabályozás egyik oka a nyelvoktatás során rájuk kényszerített nyelvtan-központú megközelítés. Ezek a nyelvtanulók a nyelvoktatási rendszer áldozatai. Számukra a nyelvtanulás egyenlő a formák megtanulásával, amire rá lehet húzni a kommunikációt. Az így gondolkodó tanulókban megvan annak az illúziója, hogy ők tudnak angolul – épp csak sosem jön ki belőlük a kommunikációban. El tudják mondani a szabályokat, de az életben megbuknak, mert sohasem sajátították el a nyelv elemeit.

Az ilyen diákok tanulásfüggővé válnak: állandóan tudatosan kell tanulniuk az angolt, hogy felszínen tudjanak maradni, de nem képesek kontextusból spontán megérteni dolgokat. A legtöbb ilyen tanuló nem csak tanulásfüggő, hanem tanárfüggő is, hiszen számukra csak a tanár tud “tananyagot” átadni.

A túlszabályozás egy másik oka a személyiségben keresendő. Az ilyen tanulóknak volt alkalmuk elsajátítani egy csomó nyelvi elemet, illetve el is sajátítottak egy csomó dolgot az angol nyelvből, de nem bíznak meg a spontán tudásukban. Biztos, ami biztos alapon ellenőrzik mindazt, amit kimondanának. Az eredmény hasonló: bizonytalan beszéd, sok korrekció.

2. Az alulszabályozók

A nyelvtanulók egy másik csoportjába azok tartoznak, akik talán sohasem tanultak angolt. Ők filmekből, játékokból, könyvekből szedték fel a tudásukat, ezért őket a monitor nem befolyásolja, mert nincs bennük. Vagy tanultak ugyan angolul, de nem szívesen hagyatkoznak a monitorra.

Érdekes, hogy ezek a tanulók szinte egyáltalán nem reagálnak a külső (pl. a tanártól vagy a környezettől érkező) javításokra. Csak érzésből korrigálnak, csak az elsajátított tudásra hagyatkoznak.

Természetesen ennek is megvannak a veszélyei, különösen akkor, ha valamit hibásan sajátított el a tanuló. Mivel a külső korrekció gyakorlatilag lepattan ezekről a tanulókról, a tanár feladata az, hogy az alulszabályozó hozzáállásból átsegítse a tanulót az optimálisan szabályzók csoportjába.

3. Az optimálisan szabályozók

A nyelvtanítás egyik célja tehát az, hogy a tanár kialakítsa a tanulóban az optimális monitorozás készségét.

Az optimálisan szabályozók akkor monitorizálnak, amikor az nem megy a kommunikáció rovására. Pl. egy hétköznapi beszélgetés alkalmával a mondandóra koncentrálnak, nem a formára.

Írás alkalmával, vagy tervezett szóbeli prezentáció alkalmával azonban tudatosabban használják a nyelvi elemeket. Az optimálisan szabályozók írásban akár anyanyelvi szinten képesek kommunikálni.

Az optimálisan szabályzók a tudatos szinten lévő (tehát a még mélyen el nem sajátított) elemeket kiegészítőként használják. Ez azt jelenti, hogy a monitort csak abban az esetben engedik működni, ha “nehéz” nyelvi elemet próbálnak felhasználni. Minőségi szempontból ez azonban nem egyenértékű az elsajátítással.

Szükség van koncentrált tanulásra?

Igen. A koncentrált tanulás során bizonyos elemeket a már tartalmilag (nem nyelvtanilag) megértett kontextusból kiemelünk és megvizsgálunk, új kontextusba helyezzük, majd visszatesszük. Ezután agyunk képes az új elemet regisztrálni (felismerni, mélyebben megérteni). Az elsajátításhoz azonban elégszer kell találkoznunk az elemmel érthető kontextusban – érthető környezetben, ahol már spontán módon értjük, koncentráció nélkül.

Ezt a nyelvtan- és fordításközpontú oktatás nem képes megadni. Ezt csak az angol nyelven történő tanulás tudja biztosítani. Előző esetben a tanuló tanulás- és tanárfüggővé válik, utóbbi esetben viszont önálló tanulóvá: minden, ami angol nyelvű anyag, az elsajátítást segíti és viszi előre. Ez a tanuló kommunikálni tud – folyékonyan és egyre precízebben.

A pedagógia célja

A pedagógia célja a fentiek tükrében nem a tananyag átpasszírozása, leadása. A pedagógia célja az, hogy a tanulót folyékony beszélővé tegye. Ehhez meg kell teremteni az elsajátítás környezetét és a tanulókat optimális szabályozóvá kell képeznie.

Ma Magyarországon a nyelvtanfolyamok óraszámokat adnak el, tankönyveket listáznak, mintha ez lenne a nyelvtanulás és a folyékony beszéd záloga. “Ez egy szuper jó könyv.” – hallani sok esetben. De vajon az a könyv segíti a tanulóm nyelvi elsajátítását? Vagy csak tudatos szinten “tömi a tanulóm fejét” az életben elő nem hívható ismeretekkel?

Súlyos kérdések ezek, amiket minden tanárnak meg kell válaszolnia, mert a jó tanár célja az, hogy nyelvtanulóként elmondhasd: már gondolkodnom sem kell ahhoz, hogy folyékonyan beszéljek, mert csak jön belőlem – folyékonyan és jó angolsággal. Tanárként ez az én célom.

Angol tanulás otthon

A monitor rengeteg nyelvtanuló életét “keseríti meg”. Ennek a szabályozásnak a csökkentésére egyetlen megoldás létezik: a beszéd automatizmusa. Ehhez viszont sok-sok angolra van szükséged, amit kezdőknek/újrakezdőknek nehéz felkutatni.

Kezdőknek szánt egyik komplex megoldásom az Angol nyelvtanulás kezdőknek (40 nyelvi gyakorlat) tananyagom.

Ha újrakezdő nyelvtanuló vagy, a fenti tananyagon kívül nézd meg a Beszédfejlesztő Történetek I. tananyagomat is.  Angol nyelvtanulás otthon? Ezekkel az anyagokkal bátran nekivághatsz!

Minden tananyagomat ki is próbálhatod. A teljes tananyag paletta itt található: komplett angol tananyagok.