“Gyerekkorban kell elkezdeni az angol tanulást.” “Egy gyerek könnyebben tanul meg angolul, ha elég korán kezdi.” “Úgy kell tanulni a nyelvet, mint gyerekkorban.” “Felnőtt fejjel szinte lehetetlen elsajátítani egy nyelvet.” Annyit hallottuk ezeket a mondatokat, hogy automatikusan bólogatunk.
De a kor önmagában tényleg ennyire fontos meghatározója egy nyelv elsajátításának?
Bemegyek az iskolai tanterembe. Beköszönök angolul: “Good morning.” 18 tanuló néz vissza rám és egy részük harsogva kiált: “GOOD MOOORNING”, egy másik részük csendben, visszafogottan köszön, egy harmadik csoport épp csak felnéz rám. Ha nem változtatom meg a helyzetet rövid idő alatt, borítékolni lehet, mely tanulók számára lesz sikeres és melyeknek sikertelen az angol óra. A tanulás hatékonysága ugyanis nagyban függ a lelkiállapotunktól – az érzelmi tényezőtől, vagy érzelmi szűrőtől.
Amikor 1999-ben elkezdtem angolt oktatni egy nyelviskolában, a képzés során azt mondták, kb. 1.000 óra után már magabiztosan mozog az ember a rendszerben. Később azt olvastam, kb. 10.000 óra elteltével az ember professzionális szinten űzi azt, amit csinál. Én 8.000 óra után megálltam és újrakezdtem …
Miről szólnak az angol nyelvtanfolyamok? “Kommunikatív nyelvoktatás!” “Velünk megtanulsz beszélni!” “A tanfolyam a beszédre koncentrál!” stb. Elmész tehát egy nyelvtanfolyamra (vagy beiratkozol egy online kurzusra), megkapod a definíciókat, a kulcsszavak jelentését és a tanárod máris mondatot mondat veled. Sajnos ezzel azonban át is hágtak egy fontos tanuláspszichológiai törvényt.
“Üdv! Beszélsz angolul?”
“Tanították :D”
Vicces válasz, emlékszem, milyen jót mulattunk rajta, mikor életemben először hallottam, valamikor a 80-as években, iskolás koromban. Azóta sokszor hallottam és hallom is – már nem vicces. Inkább zavarba ejtő és kínos.
Ám az okok nem a tanuló gyenge képességeire vezethetők vissza, mint inkább a nyelv elsajátításának pszichológiai törvényeire, amelyet a mai nyelvoktatási pedagógia naivan megpróbál átlépni.
“A barátom ugyan nem beszél helyesen, de megérteti magát. Én más vagyok. Én nem merek megszólalni, mert félek attól, hogy helytelenül mondok valamit.” A két véglet a nyelvtanulók között. Vajon mi okozza azt, hogy valaki kontroll nélkül képes “kommunikálni”, míg a másik szinte lebénul? Ennek az okozója nem más, mint a már korábbról megismert MONITOR. De lehet egy most még kontrollálatlanul, helytelenül de folyékonyan beszélő tanulóból és egy állandóan leblokkoló tanulóból helyesen és folyékonyan beszélő tanuló? Keressük meg a választ a kérdésre!
Egyesült Királyság. Minden 11. emberre jut egy térfigyelő kamera. Az egész nemzetet monitorizálják. Amikor baj van, a rendőrség azonnal bekéri az összes videofelvételt, ami rögzíthette az incidenst. Az esetek többségében azonban ez a túlzott monitorizálás eredménytelen. A nyelvtanulásban is létezik a monitorizálás. A hatékonysága hasonló London térfigyelő kameráihoz. De mi az a monitor a nyelvtanulásban?
Minden tanuló álma: folyékonyan beszélni. Az emberre sokféle törvény hat. Nyelvtanulás szempontjából a pszichológiai törvények, amik meghatározók. A törvényeknek van egy nagyon idegesítő jellemzője: nem tudjuk őket áthágni. Ahhoz, hogy jól (a törvényeket nem megsértve) tanulj egy nyelvet meg kell ismerned néhány alap törvényt…