Képzeld el, hogy el szeretnél utazni egy régóta áhított, gyönyörű helyre. Fotókat nézegetsz, cikkeket olvasol, útikönyveket tanulmányozol rongyosra, YouTube videókat nézel. Szinte mindent tudsz már a helyről.

Mi a következő lépés? Semmi. Eleget láttál, szinte már el is mentél! Minek az időt, a pénzt utazásra pazarolni, az otthoni nyugalmat feladni? Kiteszel egy képeslapot a falra és a virtuális emlékek elégedettséggel töltenek el … Nonszensz, ugye?

Így van ez az angol nyelv elsajátításával: a legtöbb esetben az eredmények látszólagosak – és ennek az oka a magyar nyelv állandó jelenléte a nyelvtanulásban.

Beszélni, beszélni, beszélni

Miről szólnak az angol nyelvtanfolyamok? “Kommunikatív nyelvoktatás!” “Velünk megtanulsz beszélni!” “A tanfolyam a beszédre koncentrál!” stb.

Elmész tehát egy nyelvtanfolyamra (vagy beiratkozol egy online kurzusra), megkapod a definíciókat, a kulcsszavak jelentését és a tanárod máris mondatot mondat veled. Sajnos ezzel azonban át is hágtak egy fontos tanuláspszichológiai törvényt.

A szóbeli kompetencia az értés készségével arányosan fejlődik

Tételezzük fel, hogy egy új nyelvet szeretnél megtanulni. Elutazol a célországba és beiratkozol egy kezdő tanfolyamra, ahol a magyar mint közvetítő nyelv nem létezik. Mit teszel?

Figyelsz. Csak figyelsz és próbálod megérteni azt, ami történik. Jó esetben a kezdő tanfolyamon egy csomó mindent megértesz, mert a tanár jól adja át a kezdőknek azt, amit szeretne megérttetni. Ha a tanár nem erőszakos, a csendes figyelem akár 10 órán keresztül is eltart. És utána megtörténik: elkezdesz kommunikálni.

A fenti 10 óra az ún. néma szakasz. Ennyi kellett ahhoz, hogy a hallás utáni értés kompetenciád kellő szintre jusson ahhoz, hogy megszólalásra késztessen. Ez gyakorlatilag nem létezik a nyelvtanfolyamok nagy többségében.

Miért van szükség a néma szakaszra?

A fenti példából jól látszik, hogy az értés kompetenciája a szóbeli kompetencia előtt jár. Ha ez prímán működne Magyarországon (és természetes módon így is kellene működnie), akkor a fórumok nem lennének tele olyan témákkal, hogy “Semmit nem értek a hanganyagokból, hogyan fejlesszem a hallás utáni értésemet?”

A néma szakasz – és később is az értve figyelés – alapja a nyelv elsajátításának,mivel:
– a szóbeli kompetencia az értésen keresztül fejlődik (hogyan tudsz bármit is elmondani, ha azt sosem hallottad?);
– a szóbeliség magától alakul ki, amennyiben a tanuló elegendő kompetenciát szerzett halláson keresztül.

A szóbeliséget a legtöbb nyelvtanfolyam erőszakkal akarja elérni (“Érted ezt a szabályt? Akkor fordítsd le ezeket a mondatokat, majd írj pár mondatot magadtól is. Következő órán kikérdezlek.”), de ezt csak az anyanyelv közvetítő szerepével együtt tudja elképzelni és igyekszik elérni. Ebben az esetben viszont kompetenciáról nincs szó.

A szóbeliség fejlődése a gyerekek esetében is megfigyelhető

Sok család költözik manapság külföldre úgy, hogy a gyerekek nem beszélik a nyelvet. A szülők sem. A dolog érdekessége az, hogy a szülők nem íratják be a gyerekeiket nyelvtanfolyamokra. Ehelyett beíratják őket az iskolába 1 évfolyammal lejjebbi szintre és beengedik az osztályba.

Az osztályokban folynak az órák, és a bevándorolt gyerekek figyelnek. Hónapokon át. Szavakban kommunikálnak, kézzel-lábbal értetik meg magukat. Aztán eltelik az év és a szülők azt veszik észre, hogy a gyerekük nem csak kommunikál, de díjakat is szerez az iskolában.

Hogyan történt mindez? A gyerek értési kompetenciája eljutott arra a szintre, hogy a beszéd beinduljon és egyre jobbá váljon.

Hogyan nem történik ez meg a tantermekben?

Ahogy feljebb is írtam már: a tanuló idő előtt “bátorítva van” a beszédre. Mivel azonban hiányzik a hallás utáni értés kompetenciája (vagy másképp fogalmazva hiányzik az a kritikus idő, amit a nyelv hallgatásával kellene eltöltenie), az egyetlen “megoldás” a magyar nyelv bevonása a tanulásba.

Mi a következménye ennek? (Innentől csak erős idegzetűeknek!)

Ha egy tanuló mindent az anyanyelvén keresztül kap (szavak jelentését, nyelvtani definíciókat stb.), akkor egyetlen stratégiája van az értés és a beszéd esetében is: a tanuló minden esetben az anyanyelvét hívja segítségül, hogy értsen vagy közöljön valamit angolul. Ez a tanuló állandóan fordítani próbál, illetve a magyarban keresi a szabályokat.

Miért gond a magyar szabályokkal való összevetés?

Tételezzük fel, hogy a tanuló szeretne valamit elmondani angolul, de még nem ismeri azt a szerkezetet, amit használnia kellene. Ilyenkor a tanuló megpróbálja a magyar szabályt alkalmazni és természetesen van úgy, hogy a magyar szabály és az angol szabály összhangban van. A tanuló tehát látszólag nyert a stratégiával: olyan dolgot tudott elmondani helyesen, amihez elvileg nincs kialakult kompetenciája.

És van olyan helyzet, amikor az anyanyelvi szabály és az angol nyelv szabálya eltér. A tanuló próbálkozik és hibásan ugyan, de kommunikálja a gondolatát. Látszólag tehát megint nyert a stratégiával: a mondandóját értették, innentől egyetlen dolga van, kijavítani a hibát: már csak meg kell ismertetni vele a szabályt, amit magyarul el is mondhatunk neki és mehet a rendbe tétel gyakorlatokon keresztül.

Ha a hibák javíthatók odafigyeléssel, a kompetencia is kialakul … Ijesztő, de nem!

A fenti tanuló tehát közli a gondolatát angolul azáltal, hogy a magyar nyelv szabályait próbálja alkalmazni és van úgy, hogy tökéletes angolsággal vagy “apróbb”  hibát ejtve hozza létre a gondolatot. De ennek ára van.

Mivel a kompetencia hiányzik (nincs reflex és automatizmus), belép a MONITOR. Egy korábbi cikkemben részletes írok a monitorról, a belső ellenőrről. Röviden:

  • a monitor lelassít
  • a monitor kikapcsol, ha érdekes a téma
  • az erős monitorizálás hatására a beszéd akadozik
  • a monitor hatására gyakori az önjavítás, ami a közlést töredezetté teszi
  • a monitor csak azt tudja ellenőrizni, amit a tanuló szabályként már ismer
  • stb.

A magyarországi tanfolyamok megoldása a problémára: ismertessük meg a szabályt, utána mondassunk, írassunk sok-sok hasonló mondatot, azaz DRILLEZZÜNK.

Ha eleget drillezünk, kialakul a kompetencia? Nem!

A drill lényege abban áll, hogy a tanuló figyelmét ráirányítjuk a magyar és az angol nyelv közötti különbségre. Hadd mondjak egy konkrét példát saját emlékeimből:

A magyar nyelv a feltételes mondat esetében a mondat mindkét felében a -na,-ne,-ná,-né jelet használja: Ha esne, nem mennék focizni. Mivel az angol két különböző szerkezetet használ a két tagmondatban, a tanulót drillezzük, hogy a saját logikájával ellentétben tudja, hogy mit nem szabad és mit kell használnia.

Azonban ezzel egy dolgot értünk el: a tanuló állandóan monitorizálni fogja magát a feltételes mondat használatakor és SOHA nem fog kompetencia kialakulni, ugyanis a kompetencia nem ebből fejlődik.

Innentől a következő kérdéseket kell feltenni: mi fog történni azzal a tanulóval, aki az összes nyelvi elemet a magyaron keresztül próbálja érteni és használni (hiszen az első óráit is magyarul kapta)? Beszélővé fog válni? Aligha. Lesznek látszólagos eredményei? Lehetnek. Megéri ez? Szerintem nem.

Mi a megoldás?

Elegendő érthető/értett közlés a tanuló felé. A tanulónak nem szabályok kellenek, hanem az, hogy hallja és értse az angol közlést. Ha eleget hallja és érti, a hallás utáni értés kompetenciája felhozza a beszéd kompetenciáját is: anélkül fog használni nyelvi szerkezeteket, hogy azt bárki mélységében elmagyarázta volna neki akadémiai műgonddal.

Összefoglalva

  • Az anyanyelv használatával a tanuló állandó monitorizálásra van tréningezve
  • Az anyanyelv használata bizonyos esetekben látszólag előnyös, pl. a tanuló képes közölni valamit, amit az angol tanulmányai során még nem érintett, ez azonban nem jelent valódi fejlődést
  • A hibák javításának gyógymódja nem a drillezés (ismételt gyakorlatok, amelyek célja a magyar és angol nyelv eltéréséből fakadó hibák felszámolása)
  • A valódi megoldás: elegendő érthető/értett közlés a tanuló felé, amiből a tanuló “felszedi” a nyelvi szerkezetet az tartalmi értésen keresztül 

Ezen a blogon vehemensen képviselem azt az álláspontomat, hogy az angol elsajátításához a magyar nyelvet teljesen ki kell zárni. Az értés nem csak az anyanyelven keresztül valósulhat meg. Még tanterem sem kell hozzá: az angol tanulás otthon is megvalósítható.

A kérdés csak ez: konyhanyelvre vágysz sok monitorral vagy könnyed beszédre, ami az értés magas szintjének köszönhetően és az elsajátítás eredményeként jön létre? Vagy másképpen fogalmazva: egy képeslap is elégedettséggel tölt el vagy pakolsz és utazol, hogy az álomhelyet élőben is megtapasztald? Te döntesz.

Angol tanulás otthon

Ha szeretnél olyan anyagokkal dolgozni, amik kezdő nyelvtanulóként is érthető közlések tömegével lát el és felépíti azt a hallás utáni értés kompetenciát, ami a beszédkészség alapját képezi, akkor az angol nyelvtanulás kezdőknek (40 nyelvi gyakorlat kezdőknek) anyagomat mindenképp nézd meg.

Ha újrakezdő nyelvtanuló vagy, aki eleget kapott már a magyarból, épp csak az angol gondolkozás hiányzik, neked a Beszédfejlsztő Történetek I. anyagot javaslom. Ezzel az anyaggal az angol nyelvtanulás otthon is biztonsággal megvalósítható.

A tananyagokat ki is próbálhatod. A teljes tananyag paletta itt található: komplett angol tananyagok.