Miért nem létezik olyan, hogy “felesleges szókincs”?

Miért nem létezik olyan, hogy “felesleges szókincs”?

Tételezzük fel, hogy angol nyelvtanfolyamot keresel. Sürget az idő, mielőbb szintre kell hoznod tudásod. Kutatod az internetet, keresed a legjobb ajánlatokat, és egyszer csak ott van: “nyelvtanulás, felesleges szókincs nélkül”. Ez az! Megtaláltad! De mi van, ha ez csak egy szólam, ami nem segít téged, hanem megrövidít? Ami jóllehet tananyagban zanzásított, de annyira, hogy az már használhatatlan… mintha narancslé helyett sűrítményt fogyasztanál. Lehetséges, hogy a “felesleges szókincs” gondolat többet árt, min használ? Lássuk!

Mit tegyünk az olyan címkékkel, mint diszlexia?

Mit tegyünk az olyan címkékkel, mint diszlexia?

“Alkalmatlan!” Ez a szó belehasít az ember lelkébe. Évről évre csattan a pecsét a papíron: nem kötelezhető nyelvtanulásra. Az elmúlt években egyre több és több tanulót küldenek tanácsadókhoz dyslexia gyanújával. Ez egy olyan, jelenkori tendencia, ami eléggé meghatározóvá vált a tanulói közösségekben. Van valami megoldás vagy meg kell hajtanunk a fejünket?

Hogyan lesz az ismétlés értelmes feladat, ami mindenkit elégedettséggel tölt el?

Hogyan lesz az ismétlés értelmes feladat, ami mindenkit elégedettséggel tölt el?

Képzelj el egy építkezést. A telek üres, ma jön az első fuvar. Hamarosan megérkezik az első teherautó és elkezdi lepakolni a raklapokon nylonba csomagolt építőanyagokat. Aztán megjön egy markoló is és még jó pár teherautó és munkás. Itt az ideje kibontani a csomagokat! A legnagyobb megdöbbenésedre azonban nem téglák és cementes zsákok vannak a raklapon, hanem tetőcserepek! Amennyire abszurd ez a helyzet, annyira abszurd a fenti kijelentés. Vizsgáljuk meg, miért!

Tanulás ráfordított idő nélkül? Ébresztő!

Tanulás ráfordított idő nélkül? Ébresztő!

Reggel, van csörög a vekker, ki az ágyból! Rohanás a munkába. Beérsz, elfoglalod magad. Ebédidő. Rohanás, hogy minden beleférjen az egy órába, majd vissza a munkahelyre. A munkaidő utolsó 1 órája csak vánszorog… Aztán az is letelik és felsóhajtasz: a második felvonás következik, az otthoni teendők. És akkor a fejedhez csapsz: holnap angol, ma tanulni kell… ene! Nem, nem, ma kihagyod, a tanár majd úgyis megérti, a lényeg, hogy ott legyek, a házit majd bepótolom… De kérdés: meddig juthatsz így?

Értés – lehet ezt gyorsítani?

Értés – lehet ezt gyorsítani?

1953, Anglia, Wembley stadion. Az Aranycsapat az angol csapattal mérkőzik. Az angolok sosem szenvedtek futballban vereséget addig az otthonukban. A magyarok azonban ennek véget vetettek: 6:3-ra vertük az angolokat. Az évszázad mérkőzése nevet kapta a küzdelem. De itt nincs vége a történetnek… 1 év múlva újra találkozott a 2 csapat. 7:1-es győzelem: újra megvertük az angolokat. Mindenki biztosra vette: a magyarok nyerik a világbajnokságot az NSZK ellen. Tévedtek: a végeredmény 3:2 a németeknek. Ők lettek az 1954-es VB győztesei. Nyomasztó, frusztráló érzés. A vesztes érzése…

A tankönyvpiac trükkjei és a színek

A tankönyvpiac trükkjei és a színek

Belépsz egy üzletházba. Mit látsz? Színkavalkádot, igaz? Minden gyártó az elmédbe akarja vésni saját üzletének színeit, saját logóját, saját szlogenjét. Coca Cola – vörös – Enjoy!; T-mobil – magenta – Mindig veled; Vanish – lila – (szlogen?) Igen, kondicionálva vagyunk a színekre. Színek nélkül… Színek nélkül szürke lenne a világ – szó szerint. Vajon a nyelvtanulást hogyan befolyásolják a színek? Talán te sohasem tettél még olyan kijelentést, mint amit a címben olvashatsz, ám az igazság az, hogy a mai társadalomban elvárás lett a színesség, az interaktivitás és a változatosság. Van ezekkel valami gond? Ez attól függ…