A magyarországi nyelvoktatás tragédiája, avagy honnan tudod, hogy tudsz-e biciklizni

A magyarországi nyelvoktatás tragédiája, avagy honnan tudod, hogy tudsz-e biciklizni

A nyelvi tudatosságot sokan összekeverik a valódi nyelvi készséggel, pedig a kettőnek leginkább semmi köze sincs egymáshoz. A nyelvi tudatosság nem azonos a nyelvi automatizmussal: a kettő között annyi a hasonlóság, mint a szobabicikli és a normál, szabadon mobilizálható kerékpár között.

A kétféle frusztráltság a nyelvtanulásban

A kétféle frusztráltság a nyelvtanulásban

“Emlékezz arra, hogy a fejlődésed sohasem lineáris. Egy adott tanulási platón dolgozol a meglévő készségeiddel és egyszer csak hirtelen egy minőségbeli fejlődést tapasztalsz: egy fokkal feljebb ugrasz (fel, egy következő platóra). Kitartóan gyakorolj! Egyszerre észre fogod venni, hogy belerázódtál, még ha nem is tudsz rájönni, hogy pontosan hogyan is történt …”

Tanulj angolt békalépésben?!

Tanulj angolt békalépésben?!

Köztudott, hogy a békák nagyokat ugranak. Általában viszont csak lassan vánszorognak. Úgy tűnik, hogy valami miatt a vánszorgás a kedveltebb jármódjuk és csak ritkán ragadtatják magukat arra, hogy hatalmasakat ugorjanak. De – merül fel a kérdés – miért is tölti valaki vánszorgással az időt, amikor helyette nagy ugrásokkal is közlekedhet? Nem lenne úgy sokkal gyorsabb? Nem lenne úgy sokkal logikusabb? Nos, a nyelvtanulásban a béka mozgásmintája egy fontos törvényszerűségre mutat rá.

Hibázás és kompenzálás a tanulás során

Hibázás és kompenzálás a tanulás során

Egy jó tollasedző már az előtt megmondja, hogy rossz technikával ütöd a labdát, mielőtt még ütésre emelnéd az ütődet. Hogyan csinálja? A jó edző tudja, mi kell ahhoz, hogy az ütésed eredményes legyen, ugyanakkor észre veszi mindazokat nüanszokat, amik kioltják az ütésed erejét vagy pontosságát. Ha azonban a hibás mozdulatsor benned van, akkor kőkeményen meg kell dolgoznod azért, hogy “kidogozd” magadból a hibás mintát és a jó mintával helyettesítsd. A nyelvtanulásban sincs ez másképp.

Mindenért meg kell… szenvedni?

Mindenért meg kell… szenvedni?

A nyelvtanulás során tisztán érzékelhető az az időszak, amikor masszívan haladunk, fejlődünk. Ugyanilyen egyértelműen érezzük, amikor lelassulunk és szenvedünk. Ez az ún. plató. Ezzel kapcsolatban egy részletes videót találsz itt: a szuper momentum. Ezekben a helyzetekben kell leginkább kitartanod. Ez a “pain”, vagy a küzdelmes része a tanulásnak. De hogyan juthatunk túl ezeken a nehéz szakaszokon?

A hatékony angol tanulás

A hatékony angol tanulás

A nyelvtanulás elsősorban nem nyelvi adatok memóriában tárolásáról szól. Ha így lenne, akkor egy adattároló megoldaná a problémánkat. A nyelvtanulás során készségeket alakítunk ki, vagy hibás gondolkodásmódot alakítunk át a nyelv segítségével. Hadd adjak pár példát: Ha például egy tanuló mindig is a szemével tanulta a nyelvet (olvasva, írva), akkor ő komoly hátrányt szenved az életben, ami elsősorban hallás – és beszédközpontú. Vagy ha egy tanuló soha nem tanulta meg, hogy a kommunikáció kétoldalú, mert azt tanították neki, hogy csak nyomni kell a beszédet ahhoz, hogy jó legyen, akkor ez a tanuló komoly hátrányt szenved az életben, ahol a hallgatás legalább annyira fontos, mint a beszéd.

Amikor látszólag semmi sem megy…

Amikor látszólag semmi sem megy…

A tanulás fejlődési pályája nem egy állandóan felfelé ívelő pálya. Legalábbis nem így érzékeljük. A tanulás kezdeti szakaszában a tanuló látványosan fejlődik. Aztán valahol elérkezik a plató. Egy olyan pillanat, ahol az idő telik, a munkáját beleteszi, küzd, de látszólag semmi nem történik. Ez a “super-momentum”.

Miért nem életszerű a “steril nyelvtanulás” gondolata?

Miért nem életszerű a “steril nyelvtanulás” gondolata?

1665. április 12. Az első regisztrált áldozata a londoni pestisnek, Rebecca Andrews. Az elkövetkező két évben 100,000 londoni hal meg a járvány következtében, ami az akkori populáció 20%-át tette ki. A tehetősebbek elhagyják a várost, a vezetés mindent megpróbál: irtják a kutyákat, a macskákat és a patkányokat, mivel a baktérium hordozója a rajtuk élősködő bolha. A macskák irtása azonban csak olaj a tűzre, hiszen ezek az állatok szabályozzák a patkányállományt. De honnan jött a pestis? És hogyan lehetett volna megelőzni a járványt? A bubópestis kórokozója a hajókról a városba jutó állatokon keresztül érkezett, valószínűleg a távol-keletről. A betegséget nem az állatok terjesztették, hanem a rajtuk lévő élősködők. Ma már tudjuk: a megoldás a higiénia és a kontroll. A nyelvoktatásban és nyelvtanulásban is van egy elem, amit úgy irtanak a tanárok, mint a nagy pestis idején a kutyákat és macskákat, de a problémát nem a gyökerénél támadják. Ez az elem a hibázás.