“Alkalmatlan!” Ez a szó belehasít az ember lelkébe. Évről évre csattan a pecsét a papíron: nem kötelezhető nyelvtanulásra. Az elmúlt években egyre több és több tanulót küldenek tanácsadókhoz dyslexia gyanújával. Ez egy olyan, jelenkori tendencia, ami eléggé meghatározóvá vált a tanulói közösségekben. Van valami megoldás vagy meg kell hajtanunk a fejünket?
Képzelj el egy építkezést. A telek üres, ma jön az első fuvar. Hamarosan megérkezik az első teherautó és elkezdi lepakolni a raklapokon nylonba csomagolt építőanyagokat. Aztán megjön egy markoló is és még jó pár teherautó és munkás. Itt az ideje kibontani a csomagokat! A legnagyobb megdöbbenésedre azonban nem téglák és cementes zsákok vannak a raklapon, hanem tetőcserepek! Amennyire abszurd ez a helyzet, annyira abszurd a fenti kijelentés. Vizsgáljuk meg, miért!
Reggel, van csörög a vekker, ki az ágyból! Rohanás a munkába. Beérsz, elfoglalod magad. Ebédidő. Rohanás, hogy minden beleférjen az egy órába, majd vissza a munkahelyre. A munkaidő utolsó 1 órája csak vánszorog… Aztán az is letelik és felsóhajtasz: a második felvonás következik, az otthoni teendők. És akkor a fejedhez csapsz: holnap angol, ma tanulni kell… ene! Nem, nem, ma kihagyod, a tanár majd úgyis megérti, a lényeg, hogy ott legyek, a házit majd bepótolom… De kérdés: meddig juthatsz így?
1953, Anglia, Wembley stadion. Az Aranycsapat az angol csapattal mérkőzik. Az angolok sosem szenvedtek futballban vereséget addig az otthonukban. A magyarok azonban ennek véget vetettek: 6:3-ra vertük az angolokat. Az évszázad mérkőzése nevet kapta a küzdelem. De itt nincs vége a történetnek… 1 év múlva újra találkozott a 2 csapat. 7:1-es győzelem: újra megvertük az angolokat. Mindenki biztosra vette: a magyarok nyerik a világbajnokságot az NSZK ellen. Tévedtek: a végeredmény 3:2 a németeknek. Ők lettek az 1954-es VB győztesei. Nyomasztó, frusztráló érzés. A vesztes érzése…
Belépsz egy üzletházba. Mit látsz? Színkavalkádot, igaz? Minden gyártó az elmédbe akarja vésni saját üzletének színeit, saját logóját, saját szlogenjét. Coca Cola – vörös – Enjoy!; T-mobil – magenta – Mindig veled; Vanish – lila – (szlogen?) Igen, kondicionálva vagyunk a színekre. Színek nélkül… Színek nélkül szürke lenne a világ – szó szerint. Vajon a nyelvtanulást hogyan befolyásolják a színek? Talán te sohasem tettél még olyan kijelentést, mint amit a címben olvashatsz, ám az igazság az, hogy a mai társadalomban elvárás lett a színesség, az interaktivitás és a változatosság. Van ezekkel valami gond? Ez attól függ…
“Nekem látnom kell, amit hallok! Vizuális típus vagyok.” Hányszor hallottad már ezt egy angol órán: “Hogy mondtad? Nem értem, írd le lécci.” Vagy inkább hányszor hangzott el a te szádból? “Vizuális típus vagyok.” – jön a válasz. Tényleg az vagy? Vagy teljesen másról van szó? Vizsgáljuk meg közelebbről!
“Magántanárnál tanulj, akkor garantált a rád figyelés és ezzel együtt a biztos célba érkezés!” Sokan gondolkodnak így és keresnek maguknak magántanárt, azonban a sikeres és sikertelen tanulók aránya hasonló a csoportban tanulókéhoz. Pedig egy magántanár figyelme valóban osztatlan…
Ott volt előttem. Magasan emelkedett. Bátyám fentről integetett, hogy menjek utána, de nem tudtam. A fal túl magas volt. Pedig hogy vágytam arra, hogy én is végigszaladjak rajta a többi nagyfiúval! De az nem az én napom volt… A BBC és a CNN olyan lehet neked, mint egy fal. És mégis: időről, időre nekiszaladsz, hátha meg tudod ugrani. Miért nem megy? Mi az oka annak, hogy nyelvtanulók sorban lepattannak róla?
Habár viszonylag kevés ember számára adatik meg a lehetőség, mégis irigykedve nézünk azokra, akikkel anyanyelvi személy foglalkozik. Azt gondoljuk ilyenkor, hogy a lehető leghitelesebb forrásból kapja az illető az ismereteket, a tudást, és fel sem merül a kérdés bennünk: mi teszi hatékonnyá a nyelvtanulást? Valóban magas presztízse van annak, ha valaki egy anyanyelvinél tanul angolt. A címben említett gondolatnak történelmi múltja van. Az idő azonban megcáfolta létjogosultságát – így vált tévhitté…
2010 nyarán Londonba költöztünk. “15,000 oktatott angol órával a hátam mögött nagy baj nem lehet” – gondoltam. Ráadásul évek óta angolul olvasok, angol filmeket nézek, angolul élek, ha úgy tetszik. Nos, a hideg zuhany megjött a londoni repülőtérre érve, amikor buszjegyet kellett vásárolnom. Akkor szembesültem a ténnyel: bizony kapaszkodnom kell.
Képzelj el egy műanyag játékokat gyártó gépet. A munkás beönti a műanyag őrleményt az egyik oldalon. A műanyag megolvad, majd egy formába préselődik, azt lehűtik és tádááám! A legújabb csodajáték pottyan a futószalagra, ahol aztán ellenőrzik és csomagolják. Igen, ellenőrzik, mert minőségi szempontból meg kell felelni az elvárásoknak. De mennyi a selejt? 10.000-ből egy? Vagy százezerből? Nos, a gyártástechnológiai folyamatok igen precízekké váltak: tudjuk, mit kapunk a folyamat végén. De vajon ugyanennyire kiszámítható a tanulási folyamat is?
Londonban beszélgettem egy magyarral, aki a nyelvi nehézségekről panaszkodott. Azt mondta, sokszor nehezen fejezi ki magát, pedig már évek óta itt lakik. Nem tudja, mi lehet az oka és hogyan tudna ebből kitörni. És aztán kimondta… Megfogalmazta a a legmélyebben gyökerező tévhitet, amelyet a nyelvet tanulók 98%-a teljesen magáénak érez. Konkrétan: „meg kellene tanulnom az angol nyelvtant”.
Fenn állsz a torony tetején. Alattad a mélység. Remegsz. Még sosem voltál ilyen magasan, pláne nem ugrottál! A segítő mögéd lép és rád csatolja a kötelet. Most már biztonságban vagy. Legalábbis így érzed… A kötél, ami nélkül nincs biztonságérzet. Vannak tanulók, akik soha nem érzik magukat biztonságban a nyelvtanulásban, ha nem kapják meg egy-egy szó magyar jelentését. Ők azok a tanulók, akik elhitték, hogy az értés legfőbb és legkézenfekvőbb bizonyítéka a fordításban van. Az élet fintora, hogy a tanulók 95%-a mégsem tud jól fordítani! Egyszerűen azért, mert nem tudják megfelelően értelmezni az adott szöveget. De miért van ez így?
Ott ülsz a tankönyv előtt, bámulod a szöveget. Angolul van de ennyi erővel kínai is lehetne. Nem áll össze a kép, pedig órán annyira könnyűnek tűnt: a csoport pillanatok alatt megoldotta a problémás dolgokat. Vannak ugyan sorok közé tűzött szavak magyarul, de nincs mese: további szavakat kell kiszótárazni, ha meg akarod érteni, miről is van szó. Mélyet sóhajtasz, és leveszed a vaskos szótárat. Ez is egy hosszú este lesz…
Olivér és Eszter vagyunk, nyelvoktatók. Ketten együtt ehhez értünk: nyelvoktatás, illusztrálás, cikkírás, videózás, fotózás. Minden megszerzett készségünket és tapasztalatunkat bevetjük, hogy te sikeres nyelvtanuló legyél.
Több, mint 27.000 élő angol órányi tapasztalattal a hátunk mögött készítjük videós tananyagainkat. Tapasztalataink és tanulóink visszajelzései alapján is kijelenthetjük, hogy angol videós tananyagaink valóban képesek megszüntetni a nyelvtanulók legnagyobb ellenségét, a nyelvi blokkot.
Online videós anyagainkban a ‘100% angol, 0% magyar’ oktatási filozófiát követjük. Meggyőződésünk, hogy neked nem több és több memorizált szóra és megismert szabályra van szükséged ahhoz, hogy beszéld az angolt, hanem – ahogy Stephen Krashen nyelvész is megfogalmazta -, csupán rád szabott angol nyelvi környezetre, amelyben az angol nyelvet spontán, természetes módon (azaz nem elméleti szinten, hanem gyakorlatiasan) elsajátíthatod.
Mi ezt az egynyelvű angol környezetet teremtjük meg videóinkkal és tananyagainkkal.
HOZD LÉTRE SAJÁT FELHASZNÁLÓI PROFILOD, ha szeretnéd az oldalt a maga teljességében élvezni: extra videók, leiratok, mini-tanfolyamok, email sorozatok stb.